Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1939
12 lehet az előírt anyagot elvégezni, ha egy ilyen egyszerű kérdéssel ilyen alaposan foglalkozik az ember. Nagy tévedés! Az az 5—6 tanítási óra és esetleg 2 óra gyakorlat, ami ennek a munkának elvégzéséhez többszöri tapasztalatom szerint szükséges, rendkívül gyümölcsözően érvényesül a későbbi tanulmányok során. Jelentékeny időmegtakarításhoz vezet minden olyan esetben, amikor az ilyen módszer a tárgyalásra alkalmas. Természetesen az ilyen tanítás mellett a tanuló feleltetése sem abból áll, hogy kikérdezzük az előző óra anyagát. Egy ilyen vagy hasonló feladat megoldása elé állítjuk a felelő tanulót. Felelés közben is fel kell neki venni egy mozgás menetrendjét, mérésének adatait fel kell dolgoznia grafikusan és egyenlettel, meg kell állapítania az egyenletes mozgás és a sebesség fogalmát, a sebesség egységét és így tovább. Ha tehát az alaki képzésre fokozottabb súlyt kívánunk vetni, magát a felelést is ennek a szolgálatába kell állítani s a jelenségek, valamint a rájuk vonatkozó törvények kikérdezése helyett a jelenségek megfigyelését, a bennük mutatkozó változó mennyiségek kimérését, a mérési adatok feldolgozását, a feldolgozásból eredő fogalmak értelmezését s végeredményképen az adódó természeti törvények levonását kell kívánnunk. így rendkívül szoros egységbe olvad a tanítás és a feleltetés, valamint a tanítást kiegészítő gyakorlat. Van olyan jelenség, amelyhez tanári magyarázat alig kell, csupán a felelő tanuló munkájának irányítása. Fel lehet pl. a felelő tanulónak adni, akár mindjárt ennek az első bemutatott jelenség tárgyalásának befejezése után, állapítsa meg, hogyan függ a rugó meghosszabbodása a reá akasztott súlyoktól. A felelő tanuló, akinek erről még soha sem magyaráztak, aki erre vonatkozó leckét még soha nem kapott, le fogja mérni a különböző súlyoknak megfelelő meghosszabbodásokat, a menetrendhez hasonló táblázatba állítja mérésének adatait, készít róluk egy grafikont, megállapítja, hogy a grafikon egyenesvonalú s ennek megfelelően a rugó meghosszabbodása a reá nehezedő súlyokkal egyenesen arányos. A grafikus módszer a többi mozgás leíró tárgyalásánál. (Kinematika.) Most áttérek arra, miként lehet belevinni egy egész fejezetnek tanításába a fentebb ismertetett módszeres eljárást, melyet röviden grafikus módszernek nevezünk, s melynek lényege a következő: A tanár a tanulókkal tanítás közben, vagy a tanuló felelés alatt a tanár vezetése mellett, esetleg gyakorlatokon egész önállóan egy adott jelenségben mutatkozó változóknak összetartozó értékeit kiméri, táblázatba rendezi, a táblázat alapján egy koordináta rendszerbe berajzolja mérési adatait és a mutatkozó szabályosságot egy vonal megvonásával fejezi ki, ennek alapján az előforduló változók között egyenletet állít fel, a jelenség leírásához szükséges fogai-
