Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1938
8 géni egyetemi tanár nevéhez fűződő reform-mozgalomban keresték a kivezető utat a kiélesedett válságból. Ennek az utóbbi mozgalomnak még máig is irányt adó alapvetése Klein F.-nek Breslauban 1902-ben egy értekezleten előterjesztett: „Über eine zeitgemässe Umgestaltung des mathematischen Unterrichts an den höheren Schulen“ című tanulmánya, amelynek az az alapgondolata, hogy az egész mathematikai középiskolai oktatás tengelyét a geometriai szemléletre felépített függvényfogalom képezze, amire természetesen épüljön reá a tanulmányok befejezéseként az infinitezimális számítás elemeinek tanítása. Ennek az alapgondolatnak kifejtése során a reform-mozgalomnak a következő vezérgondolatai fejlődtek ki. A szemléltető elemek, a gyakorlati rajzolás, mérés és számolás oly módon alakíttassák ki, hogy a logikai részek fokozatos kiemelése mellett képessé váljék a tanuló a mathematikai módszerek önálló használatára. E célból a tanulmányi anyagot és módszert homogénebbé kell tenni azzal az alapgondolattal, hogy a tanuló az egymással összefüggő változások sokoldalú feldolgozása révén, a bőségesen igénybevett grafikus ábrázolás alapján a függvény fogalmát ne csak megtanulja, hanem e fogalommal való gondolkodás elsajátításával gazdagítsa szellemi képességeit. E cél elérése érdekében kihagyandók a tanulmányi anyagnak e vezérgondolathoz nem kapcsolódó részei. E rövid vázlat is mutatja, hogy a mozgalom nem más, mint tudatos kifejlesztése a mennyiségtan alaki képző erejének s megtisztítása utilita- risztikus szempontból belé kerülő idegen elemektől. A Klein-féle törekvések kiváltotta reform-mozgalom ép oly szerepet játszik a mennyiségtan-tanítás utolsó négy évtizedében, mint a direktmód- szer körüli vita az élőnyelvek tanításánál. Mindkettő ugyanannak a kornak, a századfordulónak pedagógiai elgondolásából ered. Mindkettőnek vannak lelkes hívei és elszánt ellenzői, mindkettő felmutat bajokat hozó szélsőségeket s mindkettő fokozatos tökéletesedés mellett nemcsak máig sem került le a napirendről, hanem kiforrottabb alakjában egyre jobban érvényesül. Ha tehát azt akarjuk, hogy szakterem-rendszerre berendezett iskolánk értéke a fokozott és tudatos alaki képzésben legyen, akkor különös gonddal kell annak a tárgynak tanításával foglalkozni, amely elsősorban az alaki képzés szolgálatában áll. Az alaki képzés, miként erre tárgyalásaim első felében rámutattam, jelentékeny részben a tanár ily irányú felkészültségétől és beállítódottsá- gától függ. Alaki képzést nyújtani tudó jó tanár kialakulását nagyban akadályozza az a körülmény, hogy az egyetemi tanárképzés nem alaki képzés. Az anyagközlés és az anyag megtanulása áll előtérben. Ezért van szükségünk arra, hogy ne csak szaktárgyainkban képezzük magunkat állandóan tovább, hanem rendszeresen foglalkozzunk a tanítás és nevelés elméleti kérdésével ésfgyakorlati módszereivel is.
