Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1938
4 Ez a gyakorlás azon elgondoláson alapszik, hogy egyrészt a lelki képességek a gyakorlás révén fejleszthetők, másrészt e gyakorlás hatása átvitel útján érvényesül más, a gyakorlás tárgyát nem képező lelki tévé- * kenység területén is. A gyakorlás közvetlen célja az egyes lelki képességek vagy tevékenységek teljesítőképességének fokozása. Ez azt jelenti, hogy az a tanuló, aki alaki képzésben részesült, bizonyos gondolati tartalmat, vagy érzületi készséget jobban képessé válik felfogni, rendezni, szervezni, mint az, aki nem esett át ilyen képzésen ; vagy pedig a képzés után tökéletesebb fokon áll teljesítmény tekintetében, mint önmaga az alaki képzés előtt. Az alaki képzés nemcsak az értelmi tevékenységek területére szorítkozik, s irracionális szempontból az életnek helyes, vagy helytelen módszereihez fűződő kellemes, illetőleg kellemetlen érzelmi tényezők kialakításában áll. Az alaki képzés szempontjából rendkívül fontos elvi kérdés : vájjon fejleszthetők-e az egyes lelki képességek és tevékenységek, s átvivődik-e az egyik képességben nyert többlet és tökéletesedés valamely más képességre, vagy képességekre ? Ha igen, akkor kérdezhetjük: mik ennek az átvitelnek a törvényei, s miként érvényesíthető ezeknek ismerete a gyakorlati pedagógiában ? Az alaki képzés gondolata a 18. századba nyúlik vissza, s heves harcok középpontjába került a 19. sz. folyamán. Pestalozzi és az alaki képzés hívei az értelmi nevelés legfőbb feladatának a logikai iskolázottságot tekintették, de csak homályos elméletekkel támasztották alá célkitűzésüket. Nem tudták körülhatárolni az egyes képességeket és ezek tökéletesítésének módszereit. Ezzel szemben Herbart, akinek filozófiai iránya még máig is lényeges hatással van a gyakorlati pedagógia kialakítására, elvetette a képességek gondolatát és lélektanát a képzetekre építette fel, amiből az alaki képzés lehetetlensége következett. Az oktatás feladata a képzetek minél nagyobb tömegének nyújtása, ezek rendezése és a közöttük levő kapcsolatok létesítése lett. A századforduló idején a didaktikai formalizmus és materializmus éles ellentéte kiegyenlítést nyert azzal a felfogással, hogy az elme erőit, képességeit tökéletesíteni kell, de nem közömbös, hanem értékes tartalommal. (Finánczy). A fejleszthetőség egyáltalában nem magától értetődő lehetőség. Sőt vannak területei a lelki képességeknek, ahol nincs is meg. így például a nyers emlékező képességet sokan oly alkati adottságnak tudják, amely vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon kis mértékben fejleszthető. Ugyancsak így vagyunk az intelligenciával is, ami a legtöbb kutató szerint természetes fejlődésnek, érésnek alá van ugyan vetve, de a közönséges értelemben vett tanulás útján érdemlegesen meg nem változtatható.
