Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1938
11 az, hogy a mennyiségtani kérdésekkel való foglalkozás, főleg deduktív jellegű szellemi munka. Koránt sem az. Még a tudományos kutatás is tele van indukcióval s csupán a már megtalált igazságok rendszerbefoglalásakor kap túlsúlyra a deduktiv eljárás. Annál indokoltabb tehát, hogy az alaki képzést szolgáló iskolai tanítás alapjellege induktiv legyen. A tanulóknak nem a kialakult tudományos rendszer elemeit kell nyújtani, hanem a fogalmak és törvényszerűségek egy körülhatárolt csoportját kell saját szellemi munkájuk közben velük felépíttetni. Ez lényegében induktív jellegű munka, de egyszersmind az alaki képzést szolgáló munka is, mert az életszerű tapasztalatokban és mérések eredményeiben talált összefüggések felismerése és ezeknek általános törvényekbe való foglalása. Viszonymeglátás és viszony-találás. Itt térek rá, hogy az alaki képzés elméletének egy fontos követelménye a módszernek tudatosítása, egy eddig alig hangsúlyozott követelménye a korszerű mennyiségtan-tanításnak. A mennyiségtan tanítása közben a sok deduktiv eljárás miatt a tanuló előtt sokszor deus ex machina a hosszú levezetések eredményeként megjelenő képlet. A tanuló sokszor megtanulja az ilyen levezetéseket, de értelmi tartalmukból semmit el nem sajátít. Nem tudja, mi az alapgondolat, s hol lép be egy-egy olyan új gondolat, mely érdemlegesen előre viszi a feltett probléma megoldását. A legritkább eset, hogy a tisztán formai átalakítást meg tudja különböztetni az érdemleges megoldást adó gondolattól. Az így bevágott levezetések elmondatásának nem sok az értelme, mert a mennyiségtan tanítá- tásának főértéke az alaki képzésben van, érdemleges alaki képzés pedig csak tudatosított módszer-átvitel útján lehetséges. Ez azonban nemcsak a mennyiségtanra áll. Az alaki képzést nyújtó iskolának a tanítás egész vonalán tudatosítani kell az iskolában folyó szellemi munka módszeres eljárásait, mert csak így, vagy legalább is így könnyebben és hamarabb válnak az ismeretek és eljárások a tanulók számára oly állandó egyéni tulajdonokká, amelyek képessé teszik az iskolából való kikerülés után elébe kerülő problémák megoldására. Összefoglalva tárgyalásaimat az alaki képzés elmélete alapján az alábbi négy követelményt szögezem le a mennyiségtan tanításának korszerűbbé télele érdekében. 1. A szemléltető eljárások nagyobb térfoglalása az egész vonalon, ide értve a cselekvő eljárásokat, méréseket is. (A módszer-átvitel elve.) 2. A függvény fogalmának az egész tanításmenet gerincévé tétele, életszerű tapasztalatokból és mérésekből kiindulva s grafikus ábrázolásokkal állandóan kísérve. (Az átvitel fokozása azonos tartalom és azonos módszer útján.) 3. Az induktív módszerek nagyobb érvényesítése a deduktív rovására. (A módszer egyénítésének követelménye.)
