Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1938
12 4. A tanítás logikai gondolattartalmának tudatosítása. (A módszer tudatosításának követelménye.) Természetesen ezzel távolról sincs kimerítve a kérdés, sőt ellenkezőleg, épp e tárgyalások vetnek fel rendkívül sok részletproblémát, amelyekkel való foglalkozást igen melegen ajánlom a szaktanárok érdeklődésébe. Befejezésül rövid áttekintést nyújtok arról, hol járunk a szakteremrendszer bevezetéskor megkezdett munkánkban. 1933-ban kezdődött el a munka. Ez év — 1933 — novemberében tartott tanári értekezleten foglalkoztunk a középiskolának általános tanulmányi rendszerével, valamint az újabban felmerült pedagógiai módszerekkel és célkitűzésekkel. Az 1934. évi februárban tartott módszeres értekezleten már egész határozott javaslat alakjában terjesztettük az egyházi főhatóság elé a szakterem-rendszer bevezetését, mint oly iskolai berendezkedést, amely intézetünk kis tanulói létszáma és nagy internátusa miatt alkalmas volna egy korszerűbb iskolai munkamenet kialakulására. 1935. év elején megvalósítottuk ezt a rendszert és két éven át, az 1934—35. és 1935—36. iskolai években, dolgoztunk e rendszer főleg külső kereteiben való kiépítésén. A múlt iskolai évet már elsősorban a rendszer keretei között folyó munka színvonalának emelésére szenteltük. Az élő-nyelvek tanításának korszerűsítésével kezdtük a munkát. Azért ép ezzel, mert ez a legjellegzetesebben materialisztikus tárgy, lévén főcélja a nyelv, tehát egy adott matéria megtanulása. Az idén folytatjuk, elővévén ép ellenkezőleg az első sorban alaki képzést nyújtó mennyiségtan-tanítás színvonalának emelését. Tehát a két ellentétes véglettel kezdtük azért, hogy az ellentét kidomborítása közben alkalmunk legyen az alaki képzéssel foglalkozni s az alaki képzésben megtalálni a szakterem-rendszerben folyó munkánknak fokozott értéket adó irány- és alapelvet. Ez nemcsak értékes gondolatokat ad számunkra a munkánk folytatására, de bevilágít a tárgyak most is folyó tantervi és módszeres forrongó alakulásának okai közé. Az utolsó évtizedeknek a tanterv és módszer terén folyó forrongásai ebből a szempontból e tárgyakra nézve nem egyebek, mint az egyes tárgyak tisztulási folyamatai sajátos képző jellegük tiszta kialakítása felé. Az élőnyelveknél háttérbe kerül az alaki képzés szolgálatában álló nyelvtan, irodalmi ismeret, Kulturkunde, s előtérbe kerül a nyelv gyakorlati elsajátítása. A mennyiségtannál pedig megfordítva a gyakorlati, a mennyiségtani gondolkodásra alig ösztönző kérdések, (szakaszos tizedestörtek átalakítása, vegyítés szabály, egyszerű és kamatos-kamatszámitás bonyolultabb esetei, számrendszerek), maradnak el és a függvényfogalom válik a tanítás gerincévé. A mi törekvésünk most az így két ellentétes irányban fejlődő tárgy tanításába a szemléltetés révén közös módszert belevinni s ezzel az átvitel lehetőségét fokozva, a tanítást alaki képző erejében megerősíteni.
