Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1937
15 fegész olvasmány, vagy pedig egy tárgyalási egységet képező nagyobb rész többszöri elolvasásával kezdődik, minden magyarázat nélkül. Nincs olyan gyenge tanuló, aki már ezekből az első elolvasásokból meg ne értene valamit és ez a kezdetleges megértés mindenkinél szélesedik a másodszor, harmadszor történő olvasás alatt külön magyarázat nélkül is. Az olvasmányt a maga egészében, illetve nagyobb összefüggő egységeiben nyújtó bevezető tárgyalást követi azután a mindenre kiterjedő alapos szövegmagyarázás. Ez a munka hármas irányú. Az egyik a szavakra, a másik a kifejezési formákra, a harmadik pedig a tárgyi ismeretekre vonatkozik. Jelentékeny részben a szöveget félretéve a lehetőséghez képest szemléltetéssel és cselekvésekkel átszőtt, szabad beszédgyakorlatok alakjában történik s a szöveg akkor kerül újra elő, amikor ez a munka befejezést nyert. Következik a szöveg fölött folytatott olyan beszédgyakorlat, amely nyilvánvalóvá teszi, vájjon értik-e a tanulók, főleg a gyenge tanulók az illető szöveget vagy nem. A nyert tapasztalatoknak megfelelően a magyarázat a szöveg teljes megértéséig folytatódik. A munka eredményességének ellenőrzésére befejezésül egy gyöngébb tanuló lefordítja a feldolgozott szöveget. Az otthoni feladat az olvasmánnyal kapcsolatban: olvasás, írásos feladat alkalomszerüleg rajzolás, helyenként szövegtanulás. A következő óra számonkérő munkája ismét olvasással kezdődik, de most már különös súlyt helyezve a hanglejtésnek megfelelő színezésére és általában az értelmes olvasásra, amiből lefordítás nélkül majdnem pontosan megállapíthatja a tanár, érti-e a tanuló az olvasott szöveget vagy nem. Az olvasmány ilyen feldolgozásának befejezéséül a tanár felolvassa az egész szöveget s a tanulók könyveiket éltévé csak hallgatják a felolvasást, de nem nézik a szöveget. Ennél a befejező olvasásnál kell érvényesülni közvetlenül stílusbeli, ritmusbeli, esztétikai és általában magasabb irodalmi hatásoknak. Végül, ha lehet, művészi előadással, szavalással, elénekléssel adjuk a feldolgozott anyagot gramofonlemezekről. Az olvasmányok feldolgozása során nem tartjuk lényegesnek valamennyi előforduló szónak egyforma részletességgel való feldolgozását. Azokat a szavakat, amelyek a mindennapi életben való használatra kevésbbé szükségesek, csak megértetni kell a tanulókkal. Az asszociációs begyakorlás ezeknél a szavaknál szükségtelen, vagy esetleg kisebb mértékben vehető. Az ilyen szavaknál elég, ha a passzív*) szókészlethez tartoznak, az sem fontos, hogy sokáig tartozzanak oda. Ellenben a mindennapi élet használatában előforduló szavakat a fentebb vázolt sokoldalú asszociációs gyakorlatok révén kell minél *) Passzív szókincsnek szokták nevezni azoknak a szavaknak az összeségét, melyeket a tanuló megért, de nem használ saját kezdeményezéséből, ellenben aktivek azok a szavak, melyeket önállóan is tud használni,
