Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1937
Í6 erősebben rögzíteni. A szótanitásnak ez a különböző két fokozata hiányzott a régi nyelvtanításból és így szintén egyik jellemző vonása az újabbkori modernnyelvi tanításnak. Ezzel kapcsolatban foglalkoznak a modern nyelvek tanárai azzal a kérdéssel : vájjon milyen keretű legyen az az aktív szókincs, melynek elsajátítására a középiskola törekszik. Német nyelvből egy leánygimnáziumi tanulónak nyolc év alatt kerekszámban 850 órája van. Franciából 600-nál valamivel több. Ha minden órára átlagosan csak 2 — 3 szónak a megtanítását irányozzuk elő az aktív szókészlet számára, akkor a középiskolai tanulónak a VIII. osztály után 2000 német és 1500 francia aktív szó állana rendelkezésére. Érdekes feladat ennek a szókincsnek határozott megállapítása és az egyes osztályokra való fokozatos szétosztása. A szemléltető nyelvtanítás az olvasmányok tárgyalásának élénkítésére igénybe vesz minden elgondolható eszközt. Képeket, képsorozatokat, gramofonlemezeket, diapozítiv lemezeket, még filmeket is. Mindezek, főleg a vetítő gép és gramofon újabb felszerelési körét jelölik ki a modernnyelvi szaktermeknek. Egyik igen szerencsés módja a tanítás élénkítésének, a tanuló érdeklődése felkeltésének az énekeltetés. Énekeltetnek is tanáraink egyre többet a tanítási órák alatt. Az idegen nyelvek körében igen jó segédeszközök az énekeltetésnél a gramofonlemezek. Vannak lemezeink mind a német, mind a francia tanításhoz nép- és gyermekdalokkal, melyeket a nyelvi feldolgozás után befejezésül a tanulók eleinte a lemezzel együtt, később pedig azt elhallgattatva, teljesen maguk énekelnek. Néha rendkívül kedvessé és hangulatossá válik az ilyen tanítási óra s a tanulók még a tízperces szünetekben is tovább- dudolják a folyosókon az órán át megtanult énekeket. És itt látszik milyen nagy jelentősége van a gramofonlemezeknek a nyelv színezetének elsajátíttatása terén. A gramofonlemez útján megtanult éneklésük színezete egészen a lemeznek megfelelő ésteljesen elütő attól, amelyaz énektanítási órákon szokásos. Eddig csupán a beszédgyakorlatnak tulajdonított a modern nyelvi tanítás több-kevesebb fontosságot. Ezek alatt a beszédgyakorlatok alatt azonban nem egy természetesen folyó beszólást, hanem a kérdve kifejtő módszernek megfelelő kérdés • feleletsorozatot kell érteni, amely mint gyakorlat nem annyira a beszólás kedvéért, hanem inkább egyes szavak használatának, az olvasmányi szöveg megértésének, vagy valamely nyelvtani törvényszerűség gyakorlásának érdekében folyik. A beszédgyakorlatoknak az ilyen célirányosságával szemben maga a beszólás jelentékeny részben spontán jellegű és ilyen jelleggel tanítandó. Minden előzetes feladás és begyakorlás nélkül, de a tanultakra építve kell megtanítani a tanulókat a szókincsüknek és egyszerű mondatszerkesztésüknek aktív haználatára, abeszélésre. A tanulónak alkalmat kell adni arra, hogy irányítás, célkitűzés, konkrét tárgyi ismeret közlésére való törekvés és betanultság nélkül spontán használja az idegen nyelvet az aktiv szókészlet és a legegyszerűbb kifejezési formák keretében. <
