Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1930

I.

f Krafka Boriska emlékezetére.

(1882—1930).

Még egészen új szivünkben a gyász, könnyeink még fel sem száradtak, alig néhány napja temette tantestületünk nagy részvét mellett egyik régebbi, kiérdemült tagját : Krafka Boriska társunkat, 26 éven át a kőszegi leányliceum • tanárát. Ot kisértük most nemrég utolsó útjára.

Ha már azelőtt is szerettük őt, különösképpen szívünkhöz nőtt két és fél évi fájdalmas szenvedéseinek hosszú ideje alatt, attól a naptól kezdve, amikor alattomos betegsége először támadta meg és szép szemei riadtan könyörögtek hozzánk segítségért Mert két és fél évi kínos szenvedést mért rá az Ur ! Azóta sok és nehéz útján kisértük féltő gondoskodással, javulását leső reménykedéssel, Kőszegről Sopronba, Budapestre, Szombathelyre, mindenütt hősiesen alávetvén magát fájdalmas és veszélyes orvosi beavatkozásoknak, operációnak, az oly nagyon várt és hitt jobbulás reményében! Hisz annyira ragaszkodott az élethez, mely számára pedig csak a munkával volt azonos : élni és dolgozni tudni, ezt hangoztatta szüntelen és mindvégig, állandóan ezért, csakis ezért könyörgött. És mily hálás lett volna, ha Isten meghallgatja ! A kegyes hazugságok tárházából nem volt szabad kifogynunk. Szívet facsaró volt látni vergődését és tudni a kór halálos kimenetelének elkerülhetetlen, szomorú bizonyosságát. Mert betegségével szemben minden emberi ügyesség és tudomány tehetetlen volt és minden iparkodás csak ideig-óráig tartó némi enyhülést, valójában azonban szenvedéseinek meghosszabbítását jelentette. Mindezért nőtt még jobban szívünkhöz, azért telik meg ma is valamennyiünk szeme könnyel, ha reá gondolunk. És tudjuk-e egyhamar feledni, tudjuk-e elkerülni a meg- hatódást, visszaemlékezve nagy szenvedéseire, melyeket az Istenbe vetett oly erős bizodalom, mint az övé, tehetett csak elviselhetővé ! Megadással és zúgolódás nélkül tűrt és mikor, csak utolsó óráiban, előtte is bizonyosság lett a közelgő vég, Isten kegyelméből megnyugodva a változhatatlanban várta a megváltó halált. „Istenem, légy velem I“ ezt írta be imakönyvébe még néhány órával előbb és ez a kérése meghallgattatott. Szép csendesen aludt el. O már nagyon boldog ; vele van Istene, őrködjék békéje fölött!

Csak 47 éves volt. Idő előtt szólította el az Úr. — Drága halottunkat lelki hozzátartozója és hűséges ápolója május 28-án a szombathelyi közkórházból szülővárosába, Sopronba szállíttatta, hol az elhunytat, — ki jó szülei gondos szeretetéből itt boldog gyermekkort élt és tanulmányait is végezte, bár ki nem fejezett, de valószínű kívánsága szerint, szülei mellé helyeztette örök nyugalomra. Oda kisértük el mi, kikkel működött, számos régi és jelenlegi