Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1930
4 növendéke, kikért élt, valamennyien, kik szerettük őt. Vele volt fellebbvalói megbecsülő szeretete is. Te nemcsak elmentél tőlünk, te el is búcsúztál,- kedves kollégánk, kedves testvérünk! Utolsó óráidban, melyeket Isten még ajándékozott tudatodnak, miránk gondoltál. Búcsúztál, te, a már rokon nélküli egyedül álló, — a lelki szenvedéseidet enyhítő, mindenben segítő, anyát, testvért pótló hű barátnőtől. Búcsúztál tőlünk, többi kollégáidtól, halódó erődnek utolsó megfeszítésével papirra vetve a hála és köszönet szavait. Es a kusza vonások oly megható szomorúan adják át az üzenetet, oly sok mindent mondanak nekünk és annyit beszélnek rólad, kit oly jól ismertünk ! Felelni akarunk hát búcsúszavaidra, megköszönni a rólunk való megemlékezésedet, még egy utolsó búcsút inteni neked, szívélyesét, mely a köztünk lévő távolságot áthidalva, összekössön bennünket veled még egy utolsó mosollyal, képzelt kézszorítással. Búcsúzunk tőled, tanártársunktól, ki rajongva szeretted hivatásodat és betegség okozta testi fájdalmaid mellett nem kis mértékben szenvedett lelked, mióta sejteni kezdted, hogy a magadválasztotta helyedet az életben többé be nem töltheted. A nevelés és tanítás szép, de nehéz munkáját szeretetteljes odaadással is — már küzködve a betegséggel — még akkor is lelkiismeretesen végezted. Ezért meg is volt jutalmad, mert érezték lelked melegét növendékeid és hálás szeretetükkel viszonozták azt. De szerettünk mindannyian, te kedves és megértő kolléga ! Szives voltál magad, de hálás a legcsekélyebbért. Mély intelligenciáddal felisftierted és megbecsülted mindenkiben a jót. Kicsinek- nagynak iparkodtál kedveskedni, hol ügyes kezeid munkájával, hol vigasztaló szavak melegével, mert az volt örömöd, ha mást megörvendeztethettél. — Búcsúzunk tőled, ember az embertől. Szívesen és nagyvonásúan segítettél mindenhol és mindig, amikor arra alkalmad nyílt. — Végül búcsúzunk tőled, a hü baráttól. Szíved gondoskodására, ragaszkodására csak fájdalmunk könnyeivel tudunk felelni 1 Hogy mennyiünk szívébe loptad be magadat, azt mutatta a barátok állandó meleg érdeklődése hogyléted iránt és a virágok özöne, mely sírodat elborította. Előttem mosolygó gyermek arcképe, kedves ártatlan szemeiben oly megható, öntudatlan bizakodással a nagy Ismeretlennel, az Élettel szemben. Bizodalmában nem is csalatkozott. Isten kegyelme halála órájáig megajándékozta avval. Előre mentél, kedves társunk és barátunk, oda, ahová mind eljutunk és ahol minden egyesül. Addig is pihenj békében, kedves kollégánk 1 Kedves testvérünk, a viszontlátásra 1 br. Gosztonyi Margit. Kőszeg, 1930. június hó.
