Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1929

6

Nem állította kora nagy történelmi kialakulások sodrába, éles világnézeti ellentétek összeütközésének középpontjába. Nem kívánta tőle életének feláldozását. Pedig csak egy évtizede voltunk tanúi annak a szomorú korszaknak, mely megtanított bennünket arra, hogy még századunk napjaiban is kin, szenvedés, halál lehet az ára a bátor hitvallásnak. De Gyurátz Ferenc mégis egy emberöltő életét áldozta fel a krisztusi eszmék szolgálatának oltárán; benső hittel prédikálva a Megváltó igazságait, szeretetben gazdag munkával szárítva fel özvegyek, árvák és elhagyottak könnyeit.

Bensőséggel élte a keresztyén ember életét. Odaadó szeretet fűzte Istenéhez és az ő rendelésének tekintette egész földi pályafutását, az ő adományának minden javát. Eszméknek, intézményeknek, embereknek szolgálatába állította munkás életét, melynek fő jellemvonásai voltak: a lelkes hivatásszeretet és a könyörülő emberszeretet. Mindezt közvetlenül átélhették azok, akik őt ismerték és hallhatták imádkozásának vagy igehirdetésének mélyen a szívekbe zendülő szavát.

De lelkipásztori munkássága mellett kezébe vette az irói tollat is és irodalmi munkássággal is hirdette krisztusi hitét. A Kézi agenda megírásával imádságos lelkét odaadta Ielkésztársainak, akiknek ajkáról ma is az ő szava hangzik felénk. Még a jövő nemzedék is soká fogja hallani, nem is tudva, hogy Gyurátz Ferenc szavai azok.

A Hit oltára és Lelki Vezér cimü imakönyveivel pedig híveinek egész sokaságát ajándékozta meg.

Istent kereső lelke nem egyszer a költői ihletettség hangján szólal meg, dicséreteket zengve a Mindenhatónak. Enekeskönyvünk egész sorát tartalmazza költői alkotásainak.

Mindig meleg érdeklődéssel foglalkozott történeti tanulmányokkal is. Atérezte, hogy a történelem nagy tanulságai jelentékeny hatóerők egyének, egyházak, népek fejlődésében. Meg is Írja 1888-ban Luther Márton életrajzát, 1892-ben pedig Gusztáv Adolf svéd király életét, hogy eme nagy férfiak példáján okulva erősödjenek meg hivei késő századok után egyházszeretetükben. Utolsó nagyobb munkája, mely 1917-ben jelent meg „A nő“ cimmel, szintén történelmi, társadalmi jellegű mű.

1895-ben a dunántúli egyházkerület bizalma a főpásztori hivatásra szólítja el. Gyülekezetének és egyházkerületének gondozása foglalja le ettől az időtől kezdve idejét. Irodalmi munkássága az előtte álló egyéb nagy feladatok mellett háttérbe szorul. 21 éven át töltötte be e nagy hivatást önfeláldozó odaadással és mikor 1916-ban nyugalomba vonul, ismét kezébe veszi az irótollat és dolgozik tovább elmúló életének úgyszólván utolsó napjáig.

Főpásztori működésének egyik legjelentősebb alkotása ép a mi intézetünk megalapítása, és bizony sok nehéz küzdéssel való megszervezése.

Már a 80-as években élénk megbeszélés tárgya volt egyházi körökben egy olyan ev. nőnevelőintézet alapítása, mely lehetővé tenné a vidéken szétszórva élő művelt középosztály számára leányainak megfelelő továbbképzését.