Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1929
5 Ekkor jelent meg a földön Krisztus és megtanította az embert, hogy az élet célja Isten országának építése. Ez ország uralkodója nem a vérengző zsarnok, hanem a szerető mennyei Atya, ez ország allattvalói nem egy-egy kiválasztott társadalmi osztály tagjai, hanem minden ember, mint az ő egyformán szeretett gyermekei. Ez ország törvénye egy: a szeretet. Mindez pedig nem változik máról holnapra, hanem öröktől fogva van és örökké él. Mindig egy és ugyanaz. Az ember életének ez a merőben új célkitűzése újjáalakította az egész akkor ismert művelt világot. Az erkölcsi ideáljait elvesztett és az élvezet hajhászásával telített görög-római ember helyébe odaállította a keresztyén embert, a Verresek, a Nérók helyébe a mások javára mindenükről lemondó apostolokat, a fenevadak marcangoló körmei között is ellenségeikért imádkozó mart Írókat. A keresztyén ember élete nem pillanatnyi lét, mely örök megsemmisüléssel kapcsolódik bele a mindenség állandó változásainak végtelen láncolatába, hanem Isten rendelése szerinti elhivatás a földi életre, melyet a mennyei Atya előtti számadás és örök élet követ. A keresztyén ember élete nem a hatalomban, uralkodásban való hívság, hanem a szolgálat. A mennyei Atya szolgálata. A keresztyén ember életének hajtóereje nem az élvezetvágyó önzés, hanem a szeretet. A Megváltótól tanult igaz emberszeretet. Ezek a keresztyén világ- és életfelfogásnak azok a legjellemzőbb vonásai, amelyek mint jelentős hatóerők alakítják közel 2000 év óta, egyesek és népek életét; — a tovatűnő korok századainak mesgyéin túl és az emberek emelte sokféle válaszfal felett. Milyen változás volt életformákban és emberekben ez a 2000 esztendői S mennyi nemes emberi jellemet és életet látunk végigtekintve a keresztyén- ségnek tizenkilenc-százados történetén! Fáradhatatlan apostolokat, zsoltárokat énekelő martirokat, fenkölt gondolkozásu lovagokat, bátor reformátorokat, önfeláldozó hitvallókat, lelki és testi sebeket gyógyító és a szeretet munkájában fáradhatatlan nőket. Vezéreket, közkatonákat egyaránt, akik életüket Isten rendelte elhivatásnak tekintették, másoknak, nagy eszméknek szolgálatára rendelték és szeretetmunkával telítették. Lelki szemeink előtt elvonuló soraikban ott látjuk egykori főpásztorunknak, intézetünk megalapítójának, Gyurátz Ferencnek egyszerűen nemes alakját is. Gyurátz Ferenc életének külső körülményei egyszerűek voltak, akárcsak az apostolok élete. Falusi földmives ház volt, ahol első gyermekéveit élte a múlt század negyvenes éveiben. Szerény kis diákszobájában gyűjtötte éjtnapot eggyé téve lelke gazdag kincseit. Meghitt szerény paróchia falai között élt egy hosszú emberöltőt. És otthona akkor is megőrizte a maga nemes egyszerűségét, amikor lakója főpásztori hivatást töltve be már a vezérek, az elsők között járta élete útját.
