Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1929
Tanári értekezések. ÍDegemlékezés Gyurátz Ferencről. ünnepi beszéö, elmondotta Rrató Istudn igazgató az 1929. június 9-én tartott emlékünnepélyen. Kedves ünneplő gyülekezet! Alig nyíltak ki a tavasz virágai s néhány napnyi viruló élet után szomorúan, szirmaikat vesztve tűnnek el, mintha örökre válnának semmivé. De új tavasz jő és új virágok fakadnak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem évmilliókon át és hirdetik nem az elmúlás, hanem az élet örökkévalóságát. — Szemünk elől a messzeségbe tűnnek az imént előttünk játszó hullámok csipkés foszlányai. De új vizek jönnek a tovasodrottak helyébe és a folyó ott hullámzik tovább a mi és a minket követő számtalan nemzedék lábainál. — Belép az ember virága, a nevető gyermeksereg e falak közé és itt éli gondtalan gyermeki világát. Néhányan el-eltávoznak közülük, de újak lépve helyükbe, a régiek dalával töltik be a hallgatag falak néma termeit. Örök ifjúság! Csoda-e, ha mindezt látva a görög bölcs igy okoskodik : Nincs semmi más létező ezen a világon, csak az örök változás. Nem vagytok azok, akik tegnap voltatok, hisz ott ül arcotokon az utolsó nap gondjaszántotta egy-egy új barázda. — Nem tudtok ugyanazokba a habokba lépni, melyek tegnap frissítették fel fáradt tagjaitokat, hisz hol vannak már a tegnap körülöttetek fodrozódó hullámok vizei! — Új illatával gyönyörködtet a tavaszi virág ma, a tegnapi messze tűnt már a szelek szárnyán. A természeti világ egyik jellemző vonásának ilyen helyes felfogása azonban sajátságos tévútra vezette az emberi gondolkozást. Mikor a görög ember megszokta már a körülötte folyó örök változásnak szemléletét, s látva a maga életének pillanatnyi, múlandó voltát, egyszerre csak így folytatta az okoskodást: Ha semmi nem állandó ezen a világon, akkor nincs semmi értéke a jótettnek, hiszen egy-kettőre válik semmivé. Nem baj, ha rosszat követünk el, hiszen a bűn már nem is létezik, mikor reá visszagondolunk. Nincs erény, nincs bűn és nem lehet büntetés. így folytatta tovább a téves okoskodást. És ha felvetette a minden idők emberét legjobban érdeklő kérdést: mi az ember életének célja, nem tudott reá mást felelni, mint azt, hogy a pillanat gyönyöreinek az élvezése. Annyit ér az ember számára az élet, amennyi örömöt, élvet nyújt. Ez a gondolkozás mély erkölcsi züllésbe süllyesztette az egész művelt világot. Az isteneiben való hitét vesztett római nép időszámításunk kezdetének a korában az erkölcsi süllyedésnek ezen a lejtőjén rohanva bukott alá. Erőszakon, rabláson épült fel sokaknak a jóléte, társadalmi előkelősége. Gyilkos tőr kiontotta nemes embervér volt akkoriban egy-egy uralkodó hatalma hajnalának pírja. Biborpalástban ültek aranytrónon a Caligulák és Nérók. Kigúnyolva, megtagadva hevert porban az erény 1 ii.
