Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1927

11

talán éppen azért zenéje nem szólhat mindenkihez. De igenis lelkesíthet az ő példája, lelkének nemessége, érzelmeinek mélysége, szenvedéseinek nagysága. Legsúlyosabb keresztjének viselésében megnyilvánuló, mind halálig való hűsége akár a hősök, akár a szentek fényes gyülekezetében szinte példátlan. Egy Szent Ágoston, egy Assziszi Szent Ferenc csak vigságban és zajos kedvtelésekben eltöltött ifjúsági évek után érezték át, hogy „minden hiábavalóság és a léleknek gyötrelme“. Beethoven kora ifjúságától fogva megőrizte lelkének tisztaságát. „Tanítsátok gyermekeiteket erényre — hirdette meggyőződéssel —, mert csak az boldogíthat és nem a pénz“. Ünnepük Beethovent 1 A művelt világ megmozdult és feléje fordítva meggyötört arcát, megnyugvást, vigasztalást merít az ő példájából, az ő életéből és müveiből. „Nem ismerem a felsőbbrendűségnek más jelét, mint a jóságot“ mondja a világ ezen nagy lángelméje s valóban melegen érző, a jó és szép iránt fogékony szívvel meg lehet őt közelíteni.

Szomorú gyermekkorát Bonnban töltötte, hol 1770-ben született. Apja, egy részeges tenorista, már kora gyermekségében ki akarta használni zenei tehetségét. Mindenáron csodagyermeket akart belőle nevelni, hogy igy nagy jövedelemhez jusson. Már 4—5 éves korában tanulásra fogta. Órák hosszat kellett neki gyakorolnia a zongorán és a hegedűn. Apja részeg állapotban éjjel akárhányszor az ágyból rángatta ki, hogy korhely társainak eldicsekedjék fia tehetségével.

Korán nehezedtek rá anyagi gondok, kis családja nélkülöz, ha ő 11 éves korában be nem áll a színházi zenekarba, mert apja fizetésének legnagyobb részét elitta. 13 éves korában már orgonistái állást tölt be. 17-ik évében anyja hal meg tüdövészben. Éltől az időtől kezdve jóformán családfő. Apja nyugdiját is ő veszi fel, nehogy az öreg elté- kozolhassa. A két öccsének neveléséről is neki kell gondoskodnia. Talán egyetlen kedves emléke Bonnból a Brenningház, melyben a kis Eleonórát tanította zenére. Ez az Eleonora később dr. Wegeler felesége lett és férjével együit élete végéig szoros baráti kapcsolatban volt Beethovennel.

22 éves korában Bécsben találjuk reménykedve, bizakodóan. Sikereiről az említett Wegelernek számol be. Levelei megható dokumentumai annak a nemes, altruisztikus gondolkodásnak, mely a nagy mestert kora if>úságá ól fogva jellemzi. 1796-tól kezdve kétségbeesett leveleket ir barátainak : Wegelernek és Amenda kurlandi ev. lelkésznek. Ez utóbbinak pl. egyik levelében többek között igy ir: „Drága kedves jó Amendám . . . hányszor kívánom, hogy bárcsak mellettem lehetnél! A te Beethovened nagyon boldogtalan. Tudd meg, hogy legnemesebb érzékem, a hallásom nagyon megromlott“. Vagy Wegelernek : „Nyo-