Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1927

10

vérü, ideges és léha. Az alföldi paraszt nemes, a fővárosi űr parvenü. Budapest, tulajdon parnevü ösztöneinek engedve, elsősorban a nyugati műveltség ferdeségeít siet elsajátítani“. A nyugatot szenvelgő írókról úgy nyilatkozik, hogy hiányos önkritikájukkal mohón vetik magukat az európai dekadencia termékeire. „A kelet nyugaton is feltalálja önmagát, hazahurcolván a kultúra műhelyéből a kultúrátlanságot. Becsapja magát, midőn a nemzeti érzést, a vallásosságot és a tiszta erkölcsöt gondosan ápoló nyugat beteges hulladékait, a nemzetköziséget, a hitetlenséget és a pornográfiát Európa kincseinek nevezi. Európai ember szájából, még ha kimondottan dekadens is, sohasem hallani nemzeti hagyományaiknak és kultúrájuknak olyan kicsinylő kritikáját, mint piros-pozsgás magyarok szájából“. A magyar irodalom éppen abban fogja találni Herczeg egyik legnagyobb érdemet, hogy ez újabb irodalmi elfajulásokkal szemben szép magyar hagyományainknak és magyar kultúránknak ő a legharcosabb védelmezője.

így áll előttünk Herczeg Ferenc, mint nemzeti író, mint a régi, gyönyörű magyar hagyományok őrizője, akinek lelkében és műveiben Nagy-Magyarország lelke él. Eles tekintete átsuhan a múlton, aggódva fürkészi a jelent; itt is, ott is, sötét, tragikus események örvénylenek, Mohácstól Trianonig. De aztán lelke megfeszül, „bele nyilallik a forró szánalom és az ő szegény, nyomorult, szép és szent országának szerelme“, megtelik a diadalmas magyar erő hitével, hirdeti az erős lelkek igazságát, hogy a vonuló felhők felett kék az ég s a Honszerző lapjain megüzeni néktek a magyar jövő igéit: „Gyenge ember, aki csak azért él,

hogy dolgozzék, de még gyengébb, aki elpusztul, mert nem tud dolgozni. Az az igazi férfi, aki mindenre képes, a maga idejében. Az idő ma azt kívánja tőlünk, hogy dolgozzunk. Es abba se hagyjuk a munkát, amig utódainknak vissza nem szereztük uradalmainkat az utolsó barázdáig. Mi leszünk az új honszerzők, akik nem vérrel, hanem verejtékkel szerzünk magunknak hazát“. TEKE SÁNDOR.

Z. Beethoven.*)

A nagy Beethoven halálának századik évfordulóját ünnepeli az emberiség világszerte. Ünnepük őt s ez az ünneplés nem zajos külsőségekben megnyilvánuló, felsőbbségektől, vagy testületektől pro- paganda-szerüen inscénált előadások és megemlékezések sorozata. Nem egyoldalú zenerajongók lelkesedésének megnyilvánulása, hanem az egész művelt világ megmozdulása, mely mélységes csodálattal tekint a nagyok egyik legnagyobbikára, Beethovenra. 0 az emberiség egyik legnagyobb művésze, legnagyobb zeneköltője, de azért, vagy

*) Beethoven-ünnepi felolvasás.