Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1926

5

amint az erdő előtt aratnak a rozs között, míg meg nem riasztják őket. Ekkor egyfogatú kis kocsijaikra kapva benyargalnak az erdőbe. De egyébként sem tétlenek. Külső munkálatainkat gyakran zavarja az erdőből ránkirányított akna- vagy géppisztolytűz. Néha betalálnak aknavetőikkel a faluba is ; egy lövedék pont a konyhánk mellett robbant, megsebesítve a szakácsot. A sebesülés szerencsére nem súlyos, de különben sincs nagy szükség szakácsra és kincstári élelmezésre, hiszen az egyes rajok jobbára „ön- ellótóan“ élelmezik magukat a faluban s környékén még mindig található kóbor, gazdátlan baromfiakból.

Mint említettem, a faluban kirgizek tanyáznak. Megemlékezem róluk, hiszen távolról, mint török-mongol fajúak, némi rokonságunkra tarthatnak számot. Ezek az alacsonytermetű, tagbaszakadt, ferdeszemű, sárgabőrű emberek békében a turkesztán puszták nomád pásztorai, most pedig szenvedélyes és vakmerő harcosok, akikben féktelen harcivágy és oroszgyűlölet lobog. Bámulatosan ülik meg lovaikat; bár csapatuk tulajdonkép gyalogos alakulat, majd mindeniknek van zsákmányolt orosz lova. Éjtszaka, parancs ellenére is, kiszökdösnek állásaikból, hogy a sötétség leple alatt hadiszerencsét próbáljanak és foglyokat ejtsenek a partizánoktól hemzsegő vidéken. Nagy élvezettel kezelik fegyvereiket; magyar szakaszunk éjtszakai nyugodalmát minduntalan megzavarják sűrű lövöldözéseikkel. Szent István napján valóságos tűzijátékkal emlékeztetnek a messze hagyott dunaparti látványosságra. Igaz, erre az éberségre szükség is van, mert a „partik“ vagy „lóbőrök“, ahogy a magyar katona elnevezte őket, éjjel kimerészkednek erdei rejtekeikből és állandóan tartani lehet támadásaiktól.

Hamarosan hozzáedződünk a háborús életmód viszontagságaihoz. Az ember csodálatos alkalmazkodó természettel van megáldva. Ez a természet képessé teszi a legszokatlanabb, sőt kibirhatatlannak látszó életviszonyok elviselésére is. Meg lehet szokni az állandó életveszedelmet is, hogyne lehetne akkor hozzáedződni ahhoz a nomádnak nevezhető életmódhoz, amivel a frontszolgálat jár, legalábbis a csapatszolgálatot teljesítő katona számára, amilyen magam is voltam. Sőt a kezdet nehézségei, a megedződés után a városlakó szellemi munkás valósággal élvezheti a sátorban vagy szabadban hálás, a hosszú gyaloglások, a testi megerőltetés nyújtotta kellemes közérzetet, a hatalmas étvágyat, a kellemes testi fáradtság érzetét, mely valóságos gyönyörűség az idegmunka okozta kimerültséghez képest. Az igények lecsökkenek, az élet egyszerű javai, melyeket a civilizált világban észre sem vesz az ember, hatalmasan megnőnek jelentőségükben ; egy korty friss víz, vagy egy csajka meleg étel elég a boldogsághoz. Október elején, mikor éjtszaka mór fagyott s reggelre az ivóvizet jégkéreg alatt találtuk, még sátrakban tanyáztunk s ekkor jöttem rá, milyen áldásos emberi találmány a lakóház, amely meg tudja védeni lakóját az időjárás viszontagságai ellen s falai között meleget lehet tartani. A sátrakban dideregve még a szegényes orosz viskó is tündérpalotának