Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1926
6 tűnt fel és milyen pompás érzés volt később a földbe vájt fedezékbe bújni, ahol még tűz is pattogott, barátságosan meleget sugározva a bádoghulladékokból összetákolt kályhából. A primitív, a nomád, sőt talán az ősember életérzését tapasztalja meg itt a civilizált ember. Tehát a „boldogság“ külső feltételei relativok. Az igazi tűzkeresztségen a szeptember eleji ú. n. Rex-vállalkozáson estünk át. Ez egy több szakaszon történt betörés volt a brianszki erdőségbe, mely a partizánok főfészke volt. Német harckocsik vonultak fel az erdő elé és a magyar tüzérséggel együtt lőtték az erdőszegélyt, hogy előkészítsék a gyalogság benyomulását az erdőbe. A támadás a kora hajnali szürkületben indult meg. Századunk nagyobb része ekkor még tartalékban maradt az erdő előtt. Másnap már mi is bennvagyunk az erdőben s egy gyalogzászlóaljjal együtt rajvonalakban „fésüljük“ lassan a sűrű, bozótos, néhol mocsaras erdőt. Az erdőszélről visszaűzött ellenség nem jelentkezik. Az erdei harc különösen nehéz és nagy óvatosságot igényel a kétségtelen nagy helyzeti előnnyel rendelkező és az ilyen harcra berendezkedett ellenséggel szemben. Alig lát az ember pár lépést előre, a fűben és bozótban a rejtett aknák veszélye, de közben felfelé is kell nézni, mert a banditák szeretnek a fák lombjai közé rejtőzni és onnan okozni meglepetést. Egy hidat kell felderíteni s megállapítani, nincs-e aláaknázva és átkelhet-e rajta a zászlóalj fogatolt része. E feladat ép a mi szakaszunknak jut. A szakasz elszakadva a zömtől csatáralakzatban nyomul előre. Mindenre el kell készülnünk, a legrosszabbra is: a kis egységeket mindig az elvágás és körülkerítés veszélye fenyegeti. Az elhagyott lövészteknők mutatják, hogy a banditák itt jártak s talán itt vannak a közelben. S valóban egyszerre csak éktelen géppisztolytűz zúdul ránk minden oldalról. Az első dolog természetesen, hogy mindenki azonnal földre vágódjék és ha lehet, valami fedezéket keressen, amennyire ideje s lélekjelenléte engedi. Ezután mi is megnyitjuk és viszonozzuk a tüzet; határozott célpont nincs, hiszen nem látni az ellenséget. Vigasztalódhatunk, hogy a banditák is csak sejtik, hol vagyunk a sűrűben, mert lövéseik magasan járnak, jóval fölöttünk töredeznek az ágak. Szorongatott helyzetünkben rakéták fellövésével jelezzük helyzetünket és kérünk segítséget. Ezt meg is kapjuk pontosan irányított aknavető-tűz alakjában, mire az ellenség beszünteti a tüzelést és beljebb hátrál az erdőbe. Elvégezzük feladatunkat és ismét egyesülünk csapatunkkal. A kritikus téli időszakra ezredparancsnokságunk és az alájarendelt árkászszázad is, egy Rudnja nevet viselő faluban rendezkedett be. Megépítettük a földbe ásott fedezékeket és tüzelőállásokat. A falut stratégiai okokból le kellett „egyszerűsíteni“, központi részét futóárok, drótsövény és aknazár védi. Ebben a jól megerősített, számottevő őrséggel rendelkező helységben elég biztonságban érezhettük magunkat, s nyugalmasan is múlt el felettünk az orosz tél. Körülöttünk a nagyobb vagy hadászatilag
