Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

M a kapcsolat valóságait a szimbólum nyelvére {ordítsa le. A jelképpé szűrt valóság aztán szívesen jelenik meg stilizált formában, lényeges formákra egyszerűsített rajzban. A szimbolikus sejtetés szinte elengedhetetlen kelléke a művészi exlibrisnek is ; a stilizált megjelenítés már inkább csak bizonyos fajta szimbolumok kelléke, nélküle is, naturalisztikus hűséggel ábrázolva is, láttunk kitűnő exlibriseket. A tulajdonos és a kép közti kapcsolat éreztetésére kitűnő példa a budapesti egyetem I. sz. Szemészeti Klinikájának exlibrise, melyet Dallos Hanna metszett fába. Azt a bibliai jelenetet ábrázolja, mikor az ifjú Tóbiás Rafael arkangyal útmutatása szerint megkeni atyja hályogos szemét halepével, és az meggyógyul. Körül a négyszögű keretben fekete alapon egyszerű capitalisok adják a felírást. A kidolgozás a miniatúrák archaikus báját leheli. Távolabbról és enyhe humorral mutat a tulajdonosra Drahos Istvánnak egy érdekes fametszetű exlibrise : kötőtükkel átszúrt pamutgombolyagon bagoly üldögél, jobb lábával könyvet tart vaksi szemei elé, bal szárnya alatt meg stoppolófát szorongat. Kerete kevésbbé sikerült. — Néha a szimbolikus kép nem a tulajdonos felé mutat, hanem általában a könyv, az írás, a betű szerepére. Ilyen pl. Fery Antalnak egy exlibrise, melyen térdelő nőalak klasszikus nyugalmú mozdulattal korsóból vizet önt egy rügyező fa tövébe. Olykor a kiadó maga ragaszt a vevő nevével kitöltendő exlibrist a könyvbe. Ilyenkor ez szimbolikusan magával az illető „könyvvel vagy annak írójával van kapcsolatban. Példa rá Mécs László Összes költeményei-nek exlibrise : Chrostowsky napbanéző tücske. Vannak ma is egészen címszerű egyszerűséggel megstilizált exlibrisek. Ilyen Fery Antal egy másik rajza : keskeny fekete karikán a szöveg, belül két, ellentétes irányban szálló, de szorosan egybefonódó sirály, az egyik fehér, a másik fekete. Rajzuk csak körvonalakkal van éreztetve. A kép hatása roppant artisztikus, és bizonyára van valami eszmei háttere is. Mondhatnánk, túlságba viszik a leegyszerűsítést azok az exlibris-tervezők, akik csak a tulajdonos nevének kezdőbetűit, az „ex libris" szavakat és az esetleges keretet igyekeznek művészi egységbe fogni. Az exlibriseket külön is gyűjtik, mégpedig olyan nagyszabásúan, hogy a gyűjtőknek egyesületeik és folyóirataik is vannak. Megbecsülhetetlen művészi értékű példányok vannak némelyik gyűjtő birtokában (Dürer-, Cranach-tervezte exlibrisek, stb.) ; sok exlibris volt gazdája miatt nevezetes ; legtöbb azonban szellemességével kelt érdeklődést jó kivitele mellett. Az exlibriseknek nem ugyan a gyűjtése, hanem használata egyébként a legolcsóbb bibliofil kedvtelés. Ezzel lehet kezdeni a könyvszeretetet édes mérgének magunkba-adagolását. A többi majd megjön magától ! Az exlibris helyétől csak egy lappal kell beljebb mennünk a könyvben, és esetleg már acímlapon találkozunk a képnek következő szerepével, az ú.n. könyudíszítménnyel. Ez azután folytatódhatik akár minden lap keretén, akár csak az új fejezetek fejlécein vagy zárórajzain, de a játszi ornamentika szöveget magyarázó vagy képbeöltöztető illusztrációvá is komolyodhatik. A könyvdíszek virágkora a középkori kéziratos könyvek korában volt. A kódexlapoknak ilynemű díszítését miniatúra-festészet néven szokás emlegetni. A név a latin minium (vörös ólomoxid) szóból ered. Ugyanis kezdetleges fokán csak abban állott a kéziratok díszítése, hogy a kezdőbetűket, a fontosabb szavakat pirossal utánahúzták, vagy a sorok