Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

35 vonalozását végezték miniummal. (A miniatűr-képek ezzel ellentétben főként a XVIII. században divatos apró képecskék — a név, a latin minor középfok franciás melléknevesítése.) Már az egyiptomi papiruszokon is találkozunk a miniatúra-képekhez hasonló ábrázolásokkal, de igazán a román, gót és renaissance stílus a nevelő dajkájuk. A főleg bizánci és ír hagyományokra visszamenő román kódexdíszek szalagfonatosak, növényi inda-szerűek, de stilizált állat-alakok és naturális emberábrázolások is előfordulnak főleg az iniciálék öbleiben vagy a lapkeret díszének változatossá tételére; sőt az egészlapos miniatúra-képek sem ritkák a kódexekben, de ezek már nem a könyv-díszeknek, hanem a későbbi illusztrációknak az ősei. Hazai vonatkozásban a román miniatúrák egyik leggazdagabb lelőhelye a kódexek értékével kapcsolatban már emlegetett XIII. századi Csatári Biblia. Említettük róla, hogy Gutkeledi Vid elzálogosította. Az elzálogosítás után egy századdal az admonti bencés apátságban tűnt fel, és azóta is ott van. Az osztrákok a salzburgi miniatúra-festészet legremekebb termékeként emlegetik. Gerevich Tibor azonban kimutatta, hogy francia hatásra magyar földön készültek aranyban, ezüstben és a szivárvány majd minden színében tündöklő remek miniatúrái. A kétkötetes kéziratnak főleg első kötete van gazdagon illuminálva (képekkel díszítve), a kisebb keretdíszeken kívül 28 nagy miniatürát, 7 egész lapos és 33 kisebb iniciálét tartalmaz. így közelebbről megismerkedve a Csatári Bibliával, megértjük az érte követelt és kapott nagy váltságdíjat ! A gót miniatúra-festészetnek, mely Európa-szerte hű lecsapódása a középkor nagy-művészetének, legikválóbb hazai vonatkozású emléke a Bécsi Képes Krónika. Nagy Lajos korából való, Kálti Márk prépost írta. A magyarság történetét mondja el benne saját koráig. Hatalmas képanyaga az alakos ábrázolásban és ornamentikában egyaránt kiváló. Naiv gyönyörűség, művelődéstörténeti érdekesség, és művészettörténeti rejtély húzódik meg ecsetvonásai mögött. Naiv gyönyörűsége a színek üdeségében, az elképzelés gátlásnélküli képbe-öltöztetésében, a mesterségbeli, művészettechnikai nehézségekkel mitsem törődő igyekezetben, az ecsettel való elbeszélőkedv epikus-bőségű áradásában van. A művelődéstörténeti érdekesség a ruházat, a fegyverek, az épületek aprólékos, gyönyörködve végzett ábrázolásában rejlik. Művészettörténeti titokzatossága pedig abban áll, hogy mindmáig nem döntötték el, hol és ki illuminálhatta- Hoffmann Edit dr., a középkori írások és képek áhítatos értője, az eddigi művelődéstörténeti érvek mellé, melyek legalább is azt teszik valószínűvé, hogy a kódex illuminálása Magyarországon történt, egy tisztán ikonográfiái érvet is csatolt. Az illuminátor pontosan követi a kódex szövegét minden képében egy alkalom kivételével. Ez pedig Szent László temetésének képbefoglalása. Itt a festő egy csodával többről tud, mint a szövegíró. Kálti Márk ugyanis csak ennyit mond a nagy király halála után történtekről : „és eltemetteték Váradon a maga monostorában". Más, későbbi szövegekből tudjuk, hogy az országnagyok a nagy hőség miatt nem merték László kívánságát teljesíteni a messzi Váradra vinni holttestét, hanem Fehérvár felé mentek vele. „És mikoron az szálláson elnyugodtak vóna — mondja az Érdy-kódex — nem aluszik vala sem az Úristen, sem az bódog szent". Reggelre sem a szekeret sem a szent király testét nem találták, „de mikoron Várad felé tértenek vóna, látták : hát minden emberi segödelemmel kii Várad felé mégyen az szent test mind szekeres-