Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

$1 irtam a deáki betűről ez magyar nyelvre, az te hozzád való atyafiságos szeretetnek miatta meggyőzetvén, és hogy ne lennél az te celládban az te szentednek könyve nélkül, de vallanád (bírnád) ezt az te lelkednek vigasztalására. Ne nézzed kedég, szerető húgom, ez írásnak az ő paraszt voltát, hanem az ő igazi értelmét, kiben hamissat nem lelhetsz". A kicsiny és ismert közönséghez való szólásnak épen ez a bizalmassága vagy néha egyenesen személytől-személyig sugárzó atyafiságos bensősége teszi oly vonzóvá az írott-betű világát előttünk, hideg tárgyilagosságra nevelt modern emberek előtt. Egészen új és más világ a nyomtatott betű világa. Az. európai könyvnyomtatás legrégibb adata Gutenberg egy 1439-i strassburgi perirata. Ebből elénk lép az Aranymíves, aki nyomdafelszereléshez való dolgokat szállított Gutenbergnek ; az esztergályos, aki nyomtatósajtót ácsolt össze számára ; inasa, aki arról vall, hogy gazdája titkolódzik, az öntőműszert szétszedeti, a részeket elrejteti, és meghagyja, hogy senki fiának meg ne mutassák. Fizetésképtelenség miatt pereskedni azonban egy vállalkozásnak nem az elején szokás, valószínű tehát, hogy már jóval előbb megkezdte Gutenberg kísérleteit, melyeknek első ismert eredménye, az 1450ben megjelent, ú.n. 42-soros nyomtatott biblia első kötete. Az 1499-es Kölni Krónika szerint azonban már jóval Gutenberg előtt is voltak nyomtatott könyvek, ha kisebb terjedelműek is, mint az ő bibliája. Ezek pedig a sok képpel és kevés szöveggel egész fatáblákról nyomott Biblia Pauperumokon és az ugyanilyen technikával készült, egylapos, fölírásos szentképen kívül a holland Jansson Coster által szedés-nyomással készített Donatusgrammatikák voltak. A krónika írója szerint Gutenberg tudott is Coster ügyességéről, sőt ugyanazt a módszert (die selue manier) követte, csak tökéletesítette és gyorsította a nyomtatás menetét. Kínában 1392-ben tehát több mint félszázaddal Gutenberg előtt már könyvminisztérium fölállítása vált szükségessé. Ennek a feladata lett a rézjelek öntéséről, a betűtípusok mintáiról, a szövegek helyességénél a megállapításáról, a nyomtatásról és a nyomtatványok forgalomba hozataláról való gondoskodás. Az ilyen hivatalos rendezés már hosszas magángyakorlatot tételez fel. Valóban Kínában már 1041-ben ezerszámra sokszorosítottak szedésnyomással szövegeket. Pi-Seng volt ezeknek a mestere a kínai krónikák szerint. 0 agyag jelekből rakta össze nyomtatandó sorait. De a szedés-nyomás előtt századokkal ismerték ők már az ú. n. táblanyomást. Ennél nem mozgatható egységekből (a kínaiaknál nem beszélhetünk betűkről !) van összerakva a nyomtatandó szöveg, hanem egy-egy lap betűi tükörképben egy táblára vannak rávésve. Adat van rá, hogy Sho-toku japán császárné már 770-ben Nárában 55 cm hosszú papirusztekercsekre harminc hasábban hat szanszkrit-nyelvű csoda-imát nyomattatott, és a tekercseket az ország Buddha-kolostorai között osztatta szét. (Néhány példánya a British Museum-nak is van ezekből !) De magának a nyomtatásnak a gondolata más iparágakban (pénzverés. ruhaszövetminta-nyomtatás) még messzebbre megy vissza a múltba. Sőt Babilóniában és Asszíriában Krisztus születése előtt háromezer évvel már voltak a kézzel írott ékiratos táblákon parányi hengerrel nyomtatott záradékok. Az írni nem tudók hitelesítették ezzel az íródeák írását. Ilyen táblák és hengerecskék maradtak is ránk. Látjuk tehát, hogy igazában nem is olyan könnyű arra a kérdésre felelni, mikor és ki találta fel a nyomtatott betű használatát. Mi mégis