Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

40 át fogja vezetni egy jobb és magyarabb jövőbe, a megváltozott viszonyokhoz képest átalakítandó új keretekbe. Valóságos lélekíormáló erővel hat a tanuló lelkére az ősök tisztelete, a nemzeti sajátságok ápolása és összehasonlítása más nemzetek sajátságaival azért, hogy a népi-nemzeti lélek éltető ereje kitűnjék. De még mindig csak annak hangoztatásánál tartunk, hogy meg kellene intézményesen szervezni iskoláinkban a hősök emlékének ápolását. Mert nem elég tisztelegve elvonulni a hősi-emlék előtt, hanem „mély élménnyé kell tenni a magyar hősök hőstetteit, példájukat az ifjúság elé kell tárni, hogy a haza fogalma a hazaszeretettel együtt ne csupán egy színtelen, közömbös frázis legyen a szemükben." Az eljövendő nagy feladatokhoz a hősök példájából kell erőt merítenie ifjúságunknak. Ha más országokban tudják nemzeti hősökként tisztelni a hazáért hősi halált halt egyszerű bajtársakat, akkor a magyar diákok előtt sem lehet ismeretlen vagy közömbös apáik emléke. A magyar olvasmányokkal, de különösen a magyar történelemmel kapcsolatban néha erre is kitérhetnénk. Az ősök földje s a hősök emléke felé forduló, a letűnt magyar nemzedékek szellemi értékeit a hagyományokban ápoló új magyar nemzedék vállalkozhatik egyedül a magyarabb jövő megépítésére ! A magyar nyelv és irodalom tanítása közben hívjuk fel a gyerek figyelmét arra, hogy a népnyelv nem romlott nyelv, sőt a köznyelv a színtelenebb, a kevésbbé fordulatos és kifejező. Tehát a falusi gyereknek saját nyelvjárása is értékes, s az iskola csak az egység kedvéért követeli a köznyelvet. Itt rámutathatunk arra is, hogy a magyar nemzeti lélek legdrágább kincse a magyar nyelv, drágább mint a földünk, „mert régibb, s akkor is él, amikor már a föld nem a mienk." Nyelvünkről mondtak már bírálatot itthon és külföldön, avatottak és avatatlanok egyaránt; a hízelgő alkalmi bókokból és a csúfondároskodó ellenszenv vádjaiból egész gyűjteményt lehetne összeállítani, de aki nyelvünket, Európának e legtárstalanabb nyelvét alaposan megismerte, az nem tud másként nyilatkozni, mint Mezzofanti : „A magyarok, úgy látszik, még nem tudják, milyen kincs lakik nyelvükben." S ennek a nagy kincsnek a fennmaradását megint csak a magyar népnek köszönhetjük, mert a felsőbb társadalmi réteg bizony többször hűtlen lett már hozzá. A magyar nép nyelvén azonban mit sem változtatott az a körülmény, hogy közép és felső társadalmi osztályunk századokon át latin nyelven írt és beszélt, majd a nemzeti eszme fellobbanásakor latinos, németes, franciás iskolával és nyelvújítással akart magasabbrendű magyar nyelvet létesíteni, mert végül is Petőfi és Arany magyar népi hagyományérzékén keresztül mégiscsak a nép nyelve diadalmaskodott, és ma kétes esetekben még az Akadémia is a nép nyelvéhez fordul. Az irodalomtörténettel kapcsolatban mutassunk rá arra