Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

26 passzív, de hideg, és a végtelenség misztikus érzését is kelti a kék (a tenger és az égbolt színe). Az összes színárnyalatok általában két csoportra oszthatók az asszociációs hatás szempontjából : hideg és meleg színekre. Hideg vagy ezüsttónusúak azok, amelyeknek az alapszíne a kék, meleg vagy aranytónusúak azok, amelyeknek alapszíne a vörös. Az expresszionisták megfigyeltek még más, érdekes színhatásokat is : pl. a sárga színben a gyorsaság, rohanás kifejeződését, a kékben a befeléfordulásét, magányét stb. A vonalaknak és a színeknek ez a külön asszociációs hatása közvetlenebb, mint az, amelyet a forma közönségesen közvetít. Ott az asszociációs középtag még eléggé tudatosul, itt már elhomályosult, sokszor kikutatni sem lehet. Ezért ilyen erős, szuggesztív, szinte ösztön-sodrású ez a közvetlen asszociáció. Ha tehát a festő nem elégszik meg a közvetett, közönséges asszociációval, hanem az érzelemtartalmat erőteljesebben, szuggesztívebben akarja kifejezni, akkor ezt az ősi, titokzatos, közvetlen asszociációs hatást is fel kell használnia. Ha a bánat a kép alapérzése, akkor nem lehetnek a kép vonalai fölfelétörők, nyugtalanul és vidáman mozgalmasak, hanem ellenkezőleg: csüggedten lefeléhajlók és tehetetlenül nehézkedők; színei sem lehetnek melegek, élénkek és elevenen vibrálók, hanem hidegek, tompák és mélyek. A színeknek és a vonalaknak ilyen értelmű használata sokszor összeütközésbe kerül az u. n. természethűséggel. Ilyenkor az expresszionista, mert előtte fontosabb a tartalom, a kifejeznivaló lelkiség, mint a forma, habozás nélkül feláldozza a forma természethűségét. így kerülnek aztán az expresszionista képekre „torz" vonalak és „hamis" színek. De minden önkényes vonalésszín egy-egy közvetlen asszociációjú,szuggesztiós érzelmi hatás-elem érdekében kerül oda. Az expresszionista képek „természetellenessége" tehát nagyon is viszonylagos: természetellenesek a tárgyak megszokott, külső alakját tekintve, de csak azért, hogy a lélek, a tartalom belső természetét annál jobban követhessék és kifejezhessék. íme az expresszionisták sajátos művészi célja, Kunstwollenja. Ezt kell tehát képeikben keresnünk, és nem mást. Ha sikerült a formát úgy alakítaniok, hogy a mély tartalmat teljesen kifejezi, értékes a képük. Ha az önkényesség megokolható azzal, hogy a kifejezést tökéletesebbé tette, ez sem vethető a szemükre. Természetesen az expresszionisták őseit is meg lehet találni a művészettörténetben. Ilyen az ó-egyiptomi, a kora-keresztény és a középkori művészet nem egy alkotása egészen a renaissance-ig, a XVI. századi német mester, Grünewald, a XVI. század második és a XVII. század első felében működő toledói mester, El Greco ; közvetlen elődjeik pedig a posztimpresszionisták (1. lejjebb !) között voltak. Ha valamelyik irányban,