Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

VIII. 25 külső világot csak alárendelt eszköznek tartották és úgy alakították, változtatták, sőt torzították, hogy a legerőteljesebben, legközvetlenebbül kifejezze (expression) a megtalált és közölni akart lényeget. Tehát mélység és aktivitás ennek az iránynak főjellemvonása. Épen ezért — legalább is elméletileg — művészibb is, mint az impresszionizmus ; hiszen minden műalkotásnak mindig az adott értéket, hogy milyen mély és értékes az az érzelem, amely benne testet öltött, és hogy mekkora alakító, kifejező erővel tudta alkotója a természetet céljának szolgálatába kényszeríteni. Csakhogy eddig a tartalmat legföljebb egyenértékűnek tartották a formával, és a művésznek csak annyit volt szabad a formán, a külső világ tárgyainak alakján változtatnia a tartalom jobb érvényesülésének érdekében, amennyit az előfordulhatás, valószínűség még megengedett. Az expresszionisták előtt a tartalom és a forma nem ket egyenrangú összetevője a műalkotásnak, hanem a forma a legteljesebb mértékben alája van rendelve a tartalomnak. Ha világosabban meg akarjuk érteni, hogyan értelmezték ezt az alárendelést az expresszionisták, akkor közelebbről meg kell vizsgálnunk a művészi forma tartalomközvetítő tevékenységét. A műalkotás tartalmiérzelmi részét a forma asszociációk, képzettársítások révén közvetíti. Ha a festő képén pl. egy szenvedő embert állít elénk, mi a szenvedést elsősorban arckifejezéséből, testtartásából vesszük észre. A szenvedés ugyanis jellegzetesen megváltoztatja az arc és a test vonalait. Amint ezeket a jellegzetes, saját magunkon is annyiszor tapasztalt változásokat észrevesszük, rögtön feléled bennünk az e változásokkal összekötött, asszociált érzelmi tartalom : a fájdalom, a szenvedés is. Az érzelmi tartalomból így és ennyit adnak a realista vagy a naturalista képek is. Az expresszionisták ezzel nem elégedtek meg. Rájöttek arra, hogy a vonalaknak és a színeknek — a formának előbb érintett külső, egyéni asszociációs hatásán kívül — külön is van valami más, általánosabb, ősibb, titokzatosabb asszociációkeltő erejük. A vízszintes vonalak nyugodtak, a függőlegesek mozgalmasak, tevékenyek, a ferdék ingatagok. A határozottság és bizonyosság érzetét kelti az egyenes vonal, a határozatlanságét, bizonytalanságét a megtört vonal. A négyzet befejezettséget, az alapján nyugvó egyenlőszárú háromszög szilárd egyensúlyt, a kör végtelen folytonosságot érzékeltet. A bonyolultabb vonalak, formák érzéshatára ezekből az alaphatásokból tevődik össze. A vonalakban többnyire emberi mozgások szkémáját, vázát látjuk, ez az asszociációs középtag. A színeknek hasonlóképen megvan ez az ősi, titokzatos asszociációs hatásuk. A vörös szín ingerlő, aktív és meleg hatású (minden bizonnyal a tűzzel és vérrel való asszociációs összekapcsoltsága révén), a sárga is meleg és eleven, de nem oly nagy mértékben, mint a vörös (asszociációja a tűz és a napfény). A zöld nyugodt és passzív (talán mert az üdítő hatású növényzetre emlékeztet) ; szintén nyugodt és