Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

24 gével — uralma alá vonta az összes helyi színeket, és mint egy áttetsző színes fátyol: sárgássá, zöldessé, lilássá, stb. varázsolta az egész képet. Mivel a reflexek, a valeur és a tónus szinte óránként változnak a szabadban, az impresszionista képet lehetőleg egy ülésben, gyorsan kellett elkészíteni. Ez vázlatszerűséggel, széles ecsetkezeléssel járt, de egyszersmind csodálatos üdeséget és frisseséget is kölcsönzött a képnek. Ez az elkészítésbeli gyorsaság egyúttal a tehetség legbiztosabb próbája is volt. A reflexeket megfigyelni, a valeuröket megítélni, a tónust megválasztani, és mindezt pár negyedórán belül vissza is adni — erre csak igen gyakorlott szem, nagyon ügyes kéz, fokozottan fogékony művész-lélek képes. Ezek a csupaszín és csupafény impresszionista képek úgy ragyognak a régi sötétbarna alapozású festmények mellett, mint a színes drágakövek. Méltán lehettek büszkék mestereik rájuk. Ráadásul ők felfedezőknek és forradalmároknak vélték meglátásaikban magukat, pedig hosszú sor elődjüket tudja a művészettörténet kimutatni. Ezeknél hol ez, hol ez az impresszionista „felfedezés" csillan meg: Tizianónál a széles ecsetkszelés és színragyogás, Tintorettónál a szerkezet fölborulása, a németalföldi zsánerfestőknél az elfogulatlan természetszemlélet, Rubensnél a színes árnyék és a röpke mozdulatok, Velasquesnél a színhangolás, Goyánál a vázlatszerűség, az angol Constable és Turner festészetében a luminizmus, a barbizoniaknál, Millet-nél, Courbet-nál a plein air —, hogy csak a legkimagaslóbbakat említsük. Együttesen és tudatosan, kifinomítva és összhangolva azonban valóban csak a mult század 70-es éveiben fellépő impreszszionisták varázsolták mindezt képeikre. Ha már most egy impresszionista képet igazán élvezni és helyesen értékelni akarunk, akkor először is impresszionista képnek kell azt felismernünk. Ez csekély, akár az itt közölt művészet-elméleti ismerettel is könnyen megy. Azután a kép előtt való érzelmi megnyílással rá fogunk érezni a sajátos impresszionista értékekre, meg tudjuk ítélni, hogy az irány külön művészi céljait, Kunstwollenjét hogyan tudta a festő megvalósítani. A másik jellegzetes modern művészi irány az expresszionizmus. Vizsgáljuk ennek művészi célját. Már a neve is mutatja, hogy az impresszionizmusnak ellentéte. Bár ki lehet azt is mutatni, hogy belőle fejlődött, mégis tény az, hogy hamar szembe is került vele. Az impresszionizmus világnézeti háttere a materializmus, az expresszionizmusé a metafizikai éhség. Az impresszionizmus megfigyelte, befogadta és visszaadta a világ külszínét, tehát alapjában véve „felületes" és passzív irányzat volt. Az expresszionisták mindenben a külszín mögé akartak nézni, az impreszszionistáktól kiközösített tartalmat, lelket, jelentést keresték; az egész