Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

18 — És a mester úgy gondolja, hogy ha egy gimnáziumi igazgató megberetválkozik és rendesen felöltözik, akkor az utókor nem láthatja benne a munkás embert ? — Én a típust akartam ábrázolni, ahogy az a köztudatban él. — De ez esetben talán célszerűbb lett volna egy napszámost fogadni meg modellnek, esetleg hasból festeni. Magamban pedig azt gondoltam, hogy a mester, noha Piloty, később Munkácsy tanítványa volt, egyszerűen nem tud rajzolni." A másik történetet Ybl Ervinnek Mesterek és mesterművek c. tanulmánygyűjteményében találtam: „Kevés öngyilkosság vetett föl olyan mély és érdekes lelki problémákat, mint Glatter Gyulának (virtuóz utánzóereje és behízelgő képfelfogása miatt fölkapott, hivatalosan is többször kitüntetett arcképfestő; meghalt 1927-ben) önmagán végrehajtott halálos ítélete. Megoldatlan rejtély előtt állottunk, mert olyan valaki dobta el magától az életet, akit a sors szinte dédelgetni látszott. A találgatások egész sorozata indult meg, és a lelki összeomlást magyarázó okok között, mint legérdekesebb, legnemesebb és legtragikusabb, ott szerepelt a művésznek saját munkásságával, tehetségével, fejlődésével szemben való elégedetlensége. Úgy érezte Glatter — mondja ez a feltevés —, hogy a hírnév magasabbra emelte őt, mint megérdemelte volna. Nem egy kiváló, talán az övénél eredetibb tehetséget látott maga körül, akik hajlíthatatlan szívósággal járják a maguk útját és inkább koplalnak, nélkülöznek, de nem tagadják meg művészi hitvallásukat. Glatter Gyula, a gentleman, nem tudott a sors igazságtalanságába beletörődni, még ha ő maga élvezte is annak előnyeit, és úgy hajította el kezéből az ecsetet, hogy azt soha többé ne tudja fölemelni." Akit az első történet fölényesen gúnyos hangja arra hevített, hogy a modern művészet és a nagyközönség közti szakadékot ő is csak a tehetségtelenek temetőárkának tartsa, azt szinte csontig ható hideg szélként hűti le a másik történet ellentétes igazsága. Sokkal komolyabb ez a kérdés, semhogy ilyen könnyedén el lehetne intézni. A világosság, tisztánlátás vihet csak közelebb bennünket a távolról integető célhoz, a szakadék áthidalásához. Ennek a világosságkeresésnek a jegyében vegyük türelmesen sorra a modern művészet megértésének akadályait. * Az első akadály abban áll, hogy nem úgy közelítünk a műalkotásokhoz, mint ahogy azt azok sajátos természete kívánja. A művészetbölcselet ezt mondja : a művészet világának a varázsa a legbensőségesebb, legmelegebb lelki erőből, az érzelemből fakad, és ennek finomságától örökli kényes voltát. Ha ez így van, akkor a nyitott szem mellett jó szívvel