Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

és barátságos érzelmekkel kell hozzájuk közelednünk, nem pedig kritikus fővel és intellektuális gőggel. Ha első állásfoglalásunk egy műalkotással szemben a hideg észé, akkor úgy járunk, mint mikor a pillangó színes szárnyát közelebbi vizsgálat céljából össze-vissza fogdossuk : elveszti hímporát. Érdekes és tanulságos az a kép, amelyet a művészetbölcselet a műélvező lélektanáról, a művészi felfogás folyamatáról és állomásairól megfigyelések alapján följegyzett. Amikor egy műalkotással szembekerülünk, első, szinte önkéntelen törekvésünk a kép vagy szobor tárgyának felfogására irányul (mit ábrázol ?). Ez értelmi, megismerő lelki tevékenység. Az igazán fogékony műélvezőnél ez a tárgyfelfogás egészen nagyvonalú, futólagos. A régi művészetnek is nem egy remeke (pl. Raffael Disputá-nak nevezett képe, Tiziano festményei közül az ú. n. Égi és földi szerelem) kétségben hagy bennünket a felől, hogy tulajdonképen mit is ábrázol, mégsem merészeli e miatt senki értéküket kisebbíteni. A modern műalkotások ellenben szabad préda tárgyai e tekintetben. Ugyanis a művészileg kevésbbé fogékony képszemlélő aprólékos, kicsinyes ebben a tárgyfelfogó tevékenységben, és ha nem találja meg a legteljesebb értelmi világosságot, a művészt tehetségtelennek vagy bolondnak, a képet se füle - se farka másolmánynak nevezi és sarkonfordul. Számára ezzel a „műélvezet" befejeződött. Pedig az igazi műélvezőnél még csak ezután kezdődik. A futólagos értelmi felfogást ugyanis a műalkotás előtt való érzelmi megnyílás követi. Hiszen ha a kép tárgyának a felfogása a legteljesebben és a legaprólékosabban kielégítette is^ értelmi igényünket, még nincs igazi műélvezetben részünk: a kép még akkor is „hidegen hagy", amint nem épen magyarosan, de találóan mondani szokás. Sőt még ez a barátságos érzelmi megnyílás is, amiről beszélünk, csak bevezető jelentőségű az igazi műélvezet szempontjából. Olyanféle szerepe van, mint a tantárgy megszerettetésének a tanításban. Ha egy diák szereti a mennyiségtant, abból még nem következik, hogy már tudja is a belőle feladott leckét, de az igen, hogy könnyen és jól meg fogja azt tanulni. Ha valaki érzelmileg fel tud melegedni egy műalkotás iránt, az biztosan jól meg fogja ragadni annak művészi lényegét. v Ennek a művészi lényegnek a megragadása történik a műfelfogás harmadik és legfontosabb állomásán : a műalkotásban testet öltött érzelem kiérzésében. (Nem szükséges talán külön hangsúlyoznom, hogy a műalkotás létrejöttében, a művészi alkotótevékenységben is az érzelemé a főszerep. A műalkotás alapeszméjének fölvetődése is legtöbbször intuitív, nem pedig gondolatok láncolatos egymásbólválásának logikai ténye. Ezt az alapeszmét aztán az érzelem keze: a képzelet fejti ki a maga teljes gazdag-