Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938
6 nem teszi, azután pedig nem lévén esője, egy szántásba veti búzáját és aratáskor siratja tettét.“ Ennek elkerülése érdekében foglalja össze Ene- keskönyvében azokat az elveket, amelyek szerint a szülői házban a nevelésnek folynia kell. Bár ezek az útmutatások tíz évvel későbbiek, mint azok az elvek, amelyeket 1832-ben más nevelőknek írt, az időrendet felcseréljük azon körülmény miatt, hogy a nevelés a szülői házban indul meg. A jó nevelés főalapjai szerinte a példa, az oktatás, a fenyíték. Aki tehát igazán nevelni akar, elkerülhetetlenül szükséges, hogy e követelményeket alkalmazza. A szülő, ha jó gyermeket akar nevelni, kell, hogy példás életű legyen, „sőt természeti gyarlóságait is úgy elrejtse, hogy azokat ártatlan gyermekei se szóban, se cselekedetben észre ne vehessék“. Ép ezért figyelmezteti a szülőket, hogy pl. ha közöttük valami nézeteltérés, szóváltás készül, első gondjuk legyen (még pedig a kezdő félnek) a gyermekek eltávolítása, „hogy botrány ne következzék“. Az ilyen szóváltások u. i. gyakran perlekedéssé válnak, s keményebb szavak, szitkok nélkül ritkán történnek meg. „Tehát az ártatlanok szeme láttára, füle hallatára tenni nagy vétek, mivel valódi botrány“. S e botrány növekszik azzal, hogy a gyermekek nem tudnak még titkot tartani, s elbeszélvén az otthon történteket, mások is botránkoznak. Fontos tehát, hogy „amiben gyarlóbb is a szülő, ne tudassa magzatival, mivel dugába dűl minden nevelési iparkodás, ha rossz példájával döntögeti“. Nem elég azonban, hogy a rosszat elrejtsük a gyermek elől, hanem szükséges, hogy „azon jókban, mellyekre a gyermeket venni kívánjuk és tartozunk, példánk legyen az útmutató“. A példa ugyanis a gyermek utánzási-hajlamánál fogva erősebb számára a legerősebb parancsnál s e mellett „ollyan kellemetes fűszer, melly szinte gyönyörré teheti néki, ami máskép unalom volna.“ Az igazán jó szülőnek így kell gondolkodnia mindenben, hogy: „Fáklya ő a házban: tehát lobogjon övéinek minden jóra.“ A nevelésnek második, elkerülhetetlenül szükséges alapja a gondos oktatás, „mivel ez szelídíti az erkölcsöket, és kézen viszi a gyenge szíveket rendeltetésükre“. Senki ne hitesse el magával, hogy minden gyermeknek elég az a tudás, amellyel szülei holtig elélnek. Mert holtig elélni egy becsületes embernek sem elég: de holtig becsületesen, gyümölcsösen és üdvösen élni, igenis elég. „Erre pedig az Isten malasztja után első eszköz az oktatás.“ Ez ismerteti meg u. i. minden emberrel azokat a tárgyakat, amelyek boldogíthatják, sőt azokat is, amelyek őt veszélybe vihetik. Azért fordul kérő szóval a szülőkhöz, hogy „ne legyenek ollyan kevélyek, hogy lángeszű gyermekeiket öntudományukkal, ha bár csekély is, kielégítsék: hanem azon legyenek, hogy ágról-ágra nemesüljenek szülötteik.“ Az ember természetében rejlik, hogy mindent tökéletesíteni, nemesíteni
