Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

7

akar. Csak az örökkévalóságra született gyermek-lelkektől tagadnók meg e szent iparkodást? Azon kell tehát lenni, hogy a gondos házi nevelés mellől az iskolai helyes oktatás se hiányozzék. Csak úgy várhatunk

azonban „tudós és jó erkölcsű gyermekeket a Hazának és Egyháznak, ha a tanító, nevelő és szülők összeolvadnak a nevelésben.“

Szükséges végül a fenyíték is. Ez azonban legyen „emberi“, nem pedig „állati“. Ütni, verni, hajon húzkodni „nem emberi fenyíték, hanem állati." Keményen beszél e kérdésben. „Még a vadállat is, melly mindent ölni kész, ön fajzataihoz legszelídebb. Kár, hogy nem egy Szülőnek atyai s anyai szeretete még az állatokén is alul áll“. Tudja azonban azt is, ez nem egészen az ő bűnük, hanem „ősről maradott örökségük". így bántak velük az ő szüleik is, tehát „a tiran oskolából szelíd atya- s anyaságot nem tanulhattak“. Ez azonban nem menti egészen a bűnt. Hiszen bírja mindenki az Isten gíráit, az észt és a hitet, s ezekkel nyerekedni kinek- kinek szoros kötelessége. Azon kell tehát lennie mindenekelőtt minden szülőnek, „hogy indulatainak ura legyen és ne szolgája. Nem nevelhet ugyanis szelídeket senki, míg maga nem szelídül: mivel senki sem adhat azt, amije nincs“.

„Haladni az idővel“, a jobb nevelési példákat lelkesen követni, az Evangélium szelíd szabályaihoz hívebben ragaszkodni, az indulatokat megfékezni s a régi nevelők fogyatkozásait kipótolni, minden szülőnek, minden nevelőnek kötelessége.

Ami az „állatinak“ mondott fenyíték alkalmazását illeti, a hit szemével nézve a dolgot, nagyon helytelen. Mert nem szabad elfelejteni, hogy „ezek a kis testek, mellyeket ápolunk, Krisztus testének tagjai, és a Szent Léleknek még szeplőtelen templomai és így érdemesek arra, hogy körülöttük úgy sürgölődjünk, mint Márta Jézus körül." Mi más ez, mint a „corpus Christi mysticum“ fölséges tanának átvetítése a pedagógia síkjára? Meg- keresztelése az ősi elvnek, „Maxima reverentia debetur puero“; igen nagy tisztelet jár a gyermeknek. Miért? „Mert ő az ártatlanságnak arany edénye, mellyben a jövendőnek reménye pislog."

„Aki embert akar nevelni, emberi eszközöket használjon" — mondja ki az elvet. Az egész fenyítékben három főmozgató működjék: „a lelkiismeret, becsület-érzés és jutalom.“ Igyekezni kell mindenekelőtt a gyermekben, „mihelyt értelme nyílni kezd, felébreszteni a lelkiismeretet, hogy apróbb botlásait képes legyen maga is bírálgatni, habár senki se látja“. Nincs u. i. hatalmasabb indító ok a bűn kerülésére, mintha bírónkat szüntelenül keblünkben hordozzuk.

Hogy azonban a lelkiismeret belső ösztönzése mellett külső ösztöne is legyen a gyermeknek minden jóra, teljes erővel azon kell munkálkodni, hogy „a becsületérzés hatalmas lábra állyon kis szívében.“ Ha ez meglesz benne, s a lelkiismerettel összedolgozik, csaknem csodákat tehet.