Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938
5 raimban szinte homoki játéktokig, hogy ne kelljen utánam ágaskodnotok, hanem kurta kezetekkel is nyakamba kapaszkodhassatok.“ Amint az oktatás körébe tartozó műveit a gyermekek iránti mélységes szeretet sugallta s hosszú gyakorlat szentesítette, épúgy a nevelés terén alkotott munkáit is. A nevelést mint Isten akaratában gyökerező köteles emberalakítást fogja fel. S ehhez az emberalakításhoz egyetlen dolgot tart szükségesnek: a szeretetet. Mert senki nem tud nevelni, aki teljesen szívébe nem zárta a rábízottakat. Nevelési elveit húszévi próba után 1832-ben írja le Seb és orvos c. pasztorális munkájának harmadik kötetében, amely kézirat maradt. Majd 1842—44-ben nyomtatásban megjelent Énekeskönyvében a szülők számára ad oktatást a nevelésről. A nevelés, emberalakítás lévén, voltakép már a gyermek létezése előtt megkezdődik. Valójában azonban, amikor róla beszélünk, a születés utáni alakító tevékenységet értjük rajta. Alapja a nevelhetőségbe, a nevelés lehetőségébe vetett rendíthetetlen hit. Tudata annak, hogy a Teremtő akaratából, mintegy belénköntött ajándékként, minden emberben ott szunnyadoznak az életkészségek magvai s várnak arra, hogy jótékony ráhatás útján kicsírázhassanak. S a nevelő ezeknek az életkészségeknek szolgája, ébresztője, fejlesztője, gyarapítója. Ezek a készségek egyaránt vonatkoznak a testi szervezetre s a szellemi élet bontakozására. Az első a testi fejlődést hozza magával, a második arról tanúskodik, hogy a gyermekben jelentkeznek bizonyos erkölcsi készségek, s lelki berendezettsége alapján ránevelhető a szociális, és a vallási élet elfogadására és követésére. Sőt, akit nem is neveltek erre, abban is felébred. S ez a körülmény arról tanúskodik, hogy az emberi lélek alapkészségeivel állunk szemben. A nevelő feladata tehát e készségek észrevevése s azok ébresztgetése. A felébresztett készségek azonban gondos ápolást, fejlesztést igényelnek. E gondos ápolásnak alapfeltétele s egyúttal csúcspontja, hogy fellángoljon a vágy a gyermek lelkében „minél többet szerezni“. Ez pedig csak úgy lehet, ha akaratát megmozgatjuk. Az így megmozgatott vágy és akarat adja meg a helyzeti energiát ahhoz, hogy a készségeket gyarapítsuk, a lelket telítsük. A magvetés munkája az. A legtöbb mulasztás az iskolába még nem járó gyermekek körül történik. A gyermek ugyanis e korban leginkább testi ápolásra szorul s így könnyen megfeledkeznek a vele foglalkozók a nyiladozó lélek szükségleteiről. Annál is inkább, mert a felnőttek könnyen hajlandók azt hinni, hogy a gyermeknek csak annyival tartoznak, amennyivel azok nekik, vagyis semmivel. Pedig a gyermek áldozatot követel attól, aki hozzá akar férkőzni. A gyermekké-levés áldozatát. Mert csak az tudja megnyerni őt, aki maga is gyermekké tud lenni. Ennek az elmulasztása tehát a nevelés elmulasztása. Mérhetetlen károk okozója. Az ilyen szülők és nevelők „hasonlók?azon mezei gazdához, ki az ugarszántást annak ideiben meg
