Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

Kovács Márk nevelési elvei.

„ ... A Könyv is Elet, és él, mint az ember, — így él: emberben a könyv s a Könyvben az Ember“. Babits Mihály a könyvről írt Ritmusénak e gondolatai jutottak eszembe, amikor a pannonhalmi könyvtár kézirattárában kezembe került az ősök számos munkája. Sárga, kilakult írású kéziratok, megfonnyadt lapok, olyanok, mint az őszi hulló falevelek. Letűnt életek levelei ezek. Szent kincsek hordozói, „messze nemzedékek egymáshoz fűzői“, amelyek a multat a jövőbe kapcsolják. S e lapok csodálatos erővel rendelkeznek. Beszélni tudnak. S van bennük megelevenítő erő. Kilép ugyanis a betűk mögül az, aki azokat papírra vetette, és szemtől- szembe áll az olvasóval. S a szív, az élet e nagy szimbóluma, maga az Elet, újra működni kezd. Dobog a sorok mögött.

S ha minden könyvnek, kéziratnak megvan e képessége, méginkább azoknak, amelyek magának az életnek alakításával, a neveléssel foglalkoznak. Mert a nevelés emberfejlesztés, tehát életfejlesztés, a kibontakozás, a fejlődés irányítása. Elet az is, ahogyan a felnőtt nevelődik az egyetemesen ható tényezők, az anyagi, kultúrális, esztétikai, szociális, társadalmi, erkölcsi és vallási környezetben, s azokban az adottságokban, amelyeket a faj, az éghajlat, a család és az egyéni beállítottságok szabnak meg. De több élet az, ahogyan a gyermek fejlődik a felnőttek öntudatos lélekenergia- sugárzása: a szoros értelemben vett nevelés hatása alatt. Több élet, mert itt a szív, a szeretet működik. Mert aki a lélekenergia-sugárzásra vállalkozik, az egészen az élet, az emberek szolgálatába szegődik, annak egészen szívébe kell zárnia azokat, akikre sugároz. A nevelő nagyságának mértéke az élettöbblet, ez pedig a szeretet. Minden nevelő akkora tehát, amekkora a szeretete a rábízottak iránt.

Pestalozzi azért a legnagyobb nevelők egyike, mert — amint mondják róla — a gyermekek iránti szeretetben felülmúlhatatlan. Hozzá hasonló nagy nevelő lépett elém egy több, mint százéves kézirat betűi mögül Kovács Márk bencés tanár személyében. Minden gondolata, minden szívdobbanása a gyermeké volt. Ezek közül is azoké, akikkel legkevesebbet törődtek és törődnek: a magyar falu gyermekeié. Minden sorának fakult betűi mögött ott lüktet most is a szív, ott dolgozik az életfejlesztés, ott él az ember, a nevelő. S mert él, nemcsak a múlté, hanem a jelené, a jövőé is. Gondolatai a magyarság rajongó szeretetének szülöttei; egyetemesek, ma is élők és időszerűek. S mivel az idők mostohasága miatt iratai kézirat