Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938
10 tud gyermekké lenni. Csak így tud hozzáférni a gyermekek leikéhez. Ha így megnyerte magának őket, a gyermekké-levés áldozata gazdag jutalmat nyer azok ragaszkodó szeretetében. Ellenkező esetben, ha nem hozza meg ezt az áldozatot, egyre távolabb sodródnak tőle. mert „nő a vadság az esztendőkkel“ és később nehéz munkával lesz kénytelen megszerezni azok szeretetét, akikét kis lemondással könnyen megnyerhette volna. Ugyannyira, hogy azok minden félelem nélkül, sőt örömmel tartózkodnának társaságában. A gyermeki lélek ilyen megnyerése s a vele való foglalkozás nem hiábavaló, elveszett munka. Sőt! Mi lehetne jobb talaj a gyermek leikénél? Érintetlen, fogékony még. S noha az értelem és ítélőképesség nem virradt még életre benne, az emlékezetnek azonban olyan tehetségével rendelkezik, amely mindent megtart, amit lát és hall. Különösen pedig a kapott szeretet vésődik belé. Annyira, hogy a szeretettől felkeltett viszontszeretet — bár hálátlanok is akadnak — legtöbbször később is megmarad felnőtt barátja, a nevelő iránt. S a gyermekekkel való foglalkozás kötelesség is. Ennek elmulasztása Krisztusra háramlik. Mert „ne gondolja senki azt, hogy e kisdedekkel való bajlódás csupa önkényünkre van bízva, mintha csak az tartoznék véle, akinek kedve telik, és mulatsága van benne ... Kötelesség ez, mellyet Krisztus példájából tanulunk, szent szavaiból vájunk“. És rámutat a gyermekeket cirógató fáradt Krisztusra s az azokat távoltartani akaró apostolokhoz intézett szemrehányó szavaira. A gyermek-szívek megnyerésének általa kitaposott útját a következőkben adja át a nevelőknek. Először is Jegyen szelíd hozzájuk, mint a bárány. Mert, ha legkisebb kegyetlenséget vesznek észre benne, úgy szaladnak előle, mint a szakállas zsidó elől“. Ép ezért vigyázzon a nevelő arra, hogy jelenlétükben senkin bosszút ne álljon, mert „ezáltal is mind elidegenítheti magától, félvén, nehogy ők is úgy járjanak.“ Sohase mutasson nekik morc, ráncbaszedett homlokot, hanem kegyes és mosolygó legyen a tekintete minden alkalommal. Félre kell tenni közöttük „minden Kátótúl kölcsönzött férfiúságot és ollyanná kell lenni velük, amilyenek ők; vagyis a kisdedekkel okos kisded; a gyermekekkel bölcs gyermek, és hasznos.“ Tanításukban nagyon kell vigyázni arra, hogy „sohase hagyja kis eszüket kifáradni, hanem az oktatást is olly okosan keverje gyermeki édességekkel, hogy inkább mulatság legyen, mint munka“. S ha vétenek valamiben, a pirongatás ne legyen más, mint szeretete megvonásával való fenyegetőzés. A szavak pedig, amelyekkel beszélget velük, „necsak nyájassak, hanem szinte gyermeki mód hizel- kedők legyenek, hogy az apró szíveket egészen meglepjék, és a durva vasszegeknél is erősebben szegezzék hozzá.“ Mivel pedig e kicsinyeknek nem elég az, ami láthatatlan, hanem olyan is kell nekik, ami látható, tapintható, ízlelhető, helyesen teszi a
