Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

9

részei mindig kímélendők, és kerülni kell a durvább segédeszközöket is. „A vékony vessző legyen mindene ritka testi büntetésieknek“.

A szelíd bánásmódot — írja — maga az iskolai haszon is megkívánja. Mert elavult már iskoláinkban is a régi, célellenes bánásmód, s „király, egyház és haza egy hangon kívánja tőlünk, hogy emberi módon, szelíden, czél-szerűleg, és valódi nemesen bánjunk a haza bimbóival“. A tanítók megtesznek mindent, hogy e valóban helyes kívánságnak részükről megfeleljenek. „De, ha a szülők ellenkező példákkal semmisítik házaikban, ami épül az oskolában: így lekaszálnak minden reményt, melly az oskolában virágzik“. A szülői ház legyen az iskola követője. Hogy pedig ez minél könnyebb legyen, jónak látja, hogy a szülők gyakrabban nézzenek be az iskolába, hogy „megtanuljanak azokban gyermekeikkel szelíden bánni, a gyermeki észen szánakodni, annak hibáit nem nagyító, hanem kissítő üvegen nézvén semmit el nem hallgatni, de ellene nem is rohanni, hanem kegyesen lépdelni“. Szóval azon kell lenni, hogy a gyermekeknek sem a jó példa, sem a lelkes oktatás ne hiányozzék. A gyermekekkel való ily törődés isteni parancs. Hisz Jézus csak egyszer mondta Péternek: „legeltesd az én juhaimat", de azt kétszer egymásután: „legeltesd az én bárányaimat“. Jézus ezzel azt akarta mondani, hogy ámbár a korosabbak gondviselését is sürgeti, de különösen a gyermekekét, minthogy szent szava szerint: Ilyeneké a mennyek országa“. E parancs szellemében úgy kell tehát velük bánni, oly gonddal dolgozni, hogy senkit azok közül, kiket nekünk adott, el ne veszítsünk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a szülők „eleven példák lesznek házaikban, ha gyermekeik oktatására sem időt, sem fáradságot, sem költségei nem sajnálnak, sőt ha valami tőlük nem kerül ki, még a jótévö kegyes sziveknél is zörgetnek segedelemért — végre, ha gyermekeiket ollyan jenyitték alatt tartják, melly az Evangélium szelíd leikével, a nyílt szemű világ okos kívánságával és magával a szent czéllal is össze- hangzó legyenu.

Eddig a szülők számára adott útmutatások. Ezek az elvek azonban vonatkoznak a hivatásos nevelőkre is, akik számára az említett kéziratban foglalja össze húszéves gyakorlatban kipróbált és bevált elveit. Ezekben a falu szempontjait tartván szeme előtt, hivatásos nevelőn a plébánost és a tanítót érti. Elvei azonban annyira gyakorlatiak és igazak, hogy középiskolában is alkalmazhatók. így nem hiábavaló velük megismerkedni.

Elgondolása szerint a nevelő munkája nem akkor kezdődik, amikor a gyermek hivatalosan is kezébe kerül, hanem előbb, amikor még a szülői házban nevelődik. Egyetlen célja önmaga megszerettetése legyen annyira, hogy a gyermekeket „mágnes módon húzza magához“.

Jelenti ez a nevelő a és növendék között kifejlesztendő atyai, baráti viszony szövögetésének megkezdését. E nélkül nevelés el sem képzelhető. Ennek létrehozásában pedig legnagyobb tényező a nevelő lelki vonzóereje. Vonzóvá azonban csak akkor lesz a gyermeki lélek számára, ha