Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

17 tavasszal pedig kihúzódtak állataikkal a termékeny síkságokra, hátságokra, dombokra vagy a hegyek ligetes lankáira, és az ősz végéig ott sátoroztak, így a törzsi szállásterületen belül minden nemzetségnek két tartózkodási helye volt : egy nyári és egy téli. Az egyes törzsek szállásfoglalása nem ötletszerűen vagy a foglalás esetlegességének megfelelően történt, hanem a pusztai népek általános szokása szerint határozott terv, sőt rangsorsolás alapján. A Magyar-törzs (Árpád törzse) az ország közepén helyezkedett el. Nemzetségei megszállták a Pilistől a Mecsekig és a Bakony-Vértestől a későbbi Kis- és Nagykunságig terjedő területet. Ez volt az új hazának gazdaságilag legértékesebb, aránylag legsűrűbben lakott és a mellett legvédettebb területe. A fejedelmi törzs szállásait kelet felé legyezőszerűen övezte négy másik törzsnek eleven védőfala, nyugatra és délre három népes törzsnek fegyveres ereje. A Tarján-törzs (Huba és Léi törzse) a Kisalföldön szállt meg a Dunának mindkét oldalán, s nemzetségei a Csallóközön, a Vág, a Nyitra, a Garam és a Rába alsó szakaszának partjain helyezkedtek el. A Kér-törzs (a későbbi kalandozások legendáshírű Bulcsu vezérének törzse) a mai Vas, Zala és Somogy megye területén foglalta le a folyómenti síkságokat és szelídebb dombhátakat. A Dunántúlra telepedett negyedik törzs Botond törzse néven szerepel ; ez a mai Baranya megyében szállt meg, de szállásbirtokai messze benyúltak a Dráva jobb oldalára és a Szerémségbe meg a mai Bácska területére. A fejedelmi törzsnek kelet felé legközelebbi szomszédja volt a Keszi-törzs (Ond vezér törzse). Ennek nemzetségei a mai Csongrád megye tiszakétparti területén szálltak meg, birtokukba véve a Körösök termékeny síkságát, Békésnek és Biharnak alföldi részeit. Tőlük délre a Maros két oldalán, a későbbi Csanád, Arad, Temes és Torontál megyék területén helyezkedett el a népes Nyék-törzs (a Gyulák törzse). Kisebb-nagyobb nyék-törzsi töredékek azonban eljutottak az ország különböző részeire, és ott elsősorban a határvidéket szállták meg. Jutott belőlük a soproni, a mosoni és a pozsonyi végekre is. Ez a törzs volt az előharcos népek és töredékek megszervezője; az aldunai besenyőket is ez állította a magyar határvédelem szolgálatába, sőt valószínű, hogy a magyarsághoz kilencedik törzsként csatlakozott székelyek szintén ennek a törzsnek a hatására vállalták az erdélyi határok védelmét. Keleten a Felső-Tisza, a Kraszna és a Szamos partjain szállt meg a régi fővezér népe, a Kende törzse. A magyar törzsek láncolatát észak felől a Kabarok törzse zárta be ; ennek nemzetségei a Tisza két oldalán, a Mátraalján, a Sajó, a Hernád és a többi felvidéki folyó alföldi részeire telepedtek le. Később beljebb húzódtak az Ipoly völgyébe és a Mátra északi oldalára ; utódaik : a palócok még ma is itt élnek. A magyar törzseknek ezen elhelyezkedését vizsgálva lehetetlen észre nem vennünk az elhelyezkedésben megnyilvánuló gazdasági célszerűséget. A honfoglaló magyarságnak vándorló-pásztor és nomád-földművelő élet-