Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937
1B módja miatt nagy Íöldterületre, hatalmas, íüves vidékre volt szüksége, de számához mérten mégis óriási területet szállott meg, és a megszállott területen belül is csak ott telepedett le, ahol életmódjának folytatásához megfelelő környezetet talált. Ez az oka annak, hogy mind a határszélek felé, mind az ország belsejében igen nagy területek megszállatlanul maradtak. Az életmódjuknak meg nem felelő erdős hegyvidékek, láposmocsaras területek és sivár homokos szikes pusztaságok azonban mégsem voltak számukra értéktelen területek. Mert ha a megtelepedés módjának gazdasági célszerűsége nyilvánvaló is, a szállástelepek megválasztásában a döntő szerep mégis a honvédelmi szempontoknak jutott, őseink, akik csak nemrégiben menekültek meg a náluk egyébként is erősebb bolgár és besenyő népek halálos öleléséből, az új hazában védelemre rendezkedtek be. Mivel a veszedelem keleten volt a legnagyobb, amerre a régi ellenség, a besenyő tanyázott, azért elsősorban errefelé helyezkedtek védelmi állásba. Ezért hagytak az Alföldön nagy területeket megszállatlanul. A keleten megtelepedett négy törzs az Alföld szélein a folyóvölgyek kijáratait szállta meg a folyók két partjára, szigetközökbe vagy lápokmocsarak védelme mögé húzódva. A határhegységnek az Alföldre nyíló természetes útvonalainak birtokában nem voltak kitéve az etelközihez hasonló meglepetésszerű támadásnak. A valamennyi törzsszállást körülfogó országgyepü (a Kárpátok széles erdőövezete, az Alduna és a Száva mocsarai. Szlavónia erdőségei és a nyugati részek erdős-hegyes vidéke) kitűnő védelemnek bizonyult mind a kelet felől fenyegető lovasnép ellen, mind a nyugati megtelepedett nemzetekkel szemben. Mintha csak érezték volna honfoglaló őseink, hogy az új hazának megvédelmezésére és megtartására a saját erejükön kívül ennek a földnek természeti adottságait is fel kell használniok, mert a vitézség lankadhat, a fegyveres erő elfogyhat, de a természettől rakott védőbástya el nem pusztítható. Ennek a nagyszerűen kiépített gyepürendszernek és a törzsek elhelyezkedésében érvényesülő tudatos hadászati tervszerűségnek nagy szerepe volt abban, hogy a magyarság elkerülte fajrokonainak (húnok, avarok, bolgárok, besenyők, kunok és más ugor és török népek) sorsát : a szétszóródást és a más népekbe való felszívódást. A magyar törzsek elhelyezkedésében a gazdasági és honvédelmi szempontokon kívül földrajzi vonásokat is felismerhetünk. Az országos gyepüövezeten belül a törzsek szállásföldjeit széles, lakatlan földsávok természetes határként választották el egymástól. Ilyen törzsválasztó gyepük voltak a Dunántúlon a Hanság és a Rábaköz mocsarai, a Bakony, Vértes és Pilis vonulata, a Balaton, a zalavári mocsárvidék és a Mecsek-hegység; az Alföldön pedig a Kis- és Nagykunság, meg a Jászság homokos területe, az Alsó-Tisza mocsarai, a Nagysárrét, a Hortobágy, a bihari és nyírségi erdők meg az Ecsedi-Iáp. Ezek a többnyire erdős törzsválasztó-gyepük a vadászatot kedvelő magyarságnak vadászterületül is szolgálhattak, de
