Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

12 török-nyelvü baskirok között jenej és jarmaty néven még ma is él az emlékük. A nyugatra menekült magyarság nemzetté-alakulásának folyamata a Dnyeper és Szeret közén, Etelközön sorsdöntő állomáshoz érkezett. A hétmagyarok népe s a hozzá nyolcadik törzsként csatlakozott pogány hitű kazár-kabar néptöredék itt választotta örökös fejedelemmé a legnépesebb, leghatalmasabb s az egész népnek nevet adó Magyar (Megyer)-törzs vezérét : Árpádot. A fejedelemválasztással politikai egységgé kovácsolódott az etelközi magyarság, de befelé továbbra is maradtak még bizonyos faji és nyelvi különbségek. Hiszen a hétmagyarok népe több, nem egészen azonos eredetű törzsnek társulásából keletkezett. A nyugatszibériai steppe és az uráli erdővidék határától a Kárpátok tövéig vezető zegzugos vándorútján újabb és újabb török és ugor, szórványosan szláv, kaukázusi és iráni elemeket is szívott magába. Keveréknép tehát a magyar, s ezért nem tudott szoros etnikai egységbe forradni! Testi alkata egyénenként ugor vagy török jellegű ; ez a faji jelleg azonban idők folyamán sok idegen elemmel keveredett. Nyelve török szavakkal bővült finnugor, kultúrája törökös s így testén, nyelvén, műveltségén egyaránt magán viseli mindkét ősének vonásait. Akadnak a magyar törzsek között ugornevűek. tehát fajilag ugorosabb jellegűek is : Magyar, Nyék ; de a többi már töröknevű s valószínűen törökösebb jellegű is : Kürt-Gyarmat (összetett törzs), Tarján, Jenő, Kér, Keszi s az egészen törökfajú Kabar. Nyelvében sem volt még egységes az etelközi magyarság. Bizonyos nyelvi hagyományokból nyelvészeink arra következtetnek, hogy nemcsak Etelközben, de még Szent István idejében is legalább két nyelven beszéltek őseink: magyarul és törökül. A hétmagyarok népének életmódja sajátságos pusztai gazdálkodás volt. Állattenyésztésük már nem egészen nomád-pásztorkodás, hiszen igazi, ázsiai nomád élethez már nem volt elég helyük. Földmüvelésük viszont még nem kívánt végleges letelepedést, mert csak afféle rétgazdálkodást folytattak hol itt, hol ott törve fel a steppe talaját. Tehát „nem voltak rengeteg területet bebarangoló nomád pásztorok, hanem a megtelepedés útján járó állattenyésztő és földműves nomádok." Megszállásra a rétben, legelőben bővelkedő, mezőgazdasági művelésre is alkalmas vidéket keresték, de nem volt ellenükre a vadászatra alkalmas erdős terület sem. Szívesen fordultak lakott föld felé s ennek behódolt, szolgaságra nevelt lakosságát földművesmunkára fogták. Ezért portyázásaikról is szívesen hoztak magukkal szolgákat idegenből ; viszont ezek később a magyarságba olvadva csak fokozták annak faji tarkaságát. A magyarság eme életmódjának Etelköz csak nehezen tudott megfelelni. Nem is volt ez a terület igazi hazájuk, csak kényszerűségből menekültek ide. Nem volt nekik alkalmas itt sem a föld, sem a szomszédság. Délre ott volt mellettük a fiatal bolgár állam, északra az egyre