Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

4 De egy másik ok is eredményezheti ennek a szeretetnek, bizalomnak az elhidegülését. Mivel ugyanis főként a serdülő gyermek képzelete nagyon merész, nagyon csapongó, lelke pedig egyszersmind nagyon érzékeny is, ha egyszer megsejtette, hogy a felnőttek nem egészen értik meg, vagy ha egy kis gúnyt is érez a felnőttek mosolyában, vége a bizalomnak, a közlékenységnek. Ettől kezdve inkább csak hasonlókorúak vagy primitív, műveletlen egyének (sok esetben pl. cselédek) előtt nyílik meg a szíve. A fiatal léleknek ez a túlságos érzékenysége sok veszedelmet hozhat a lelki fejlődésre. Ennek a következményekép ajándékozza meg ugyanis teljes bizalmával a játszótársát vagy az egyszerű cselédeket, vagyis azokat, akiknek a kritikájától nem fél. így épen a legbensőbb és legkényesebb problémák megoldását bízza azokra, akik maguk sem értenek hozzá Emberi természetünk legmélyéről fakad tehát az a törekvésünk, hogy — társas ösztönünknek eleget téve — keresünk, kívánunk, választunk magunknak olyan társat, aki minket megért, bajunkban vigasztal, örömünkben osztozkodik. Bizonyára sok-sok tapasztalat tanította meg Shakespeare-t is erre az igazságra, mert így nyilatkozik a Lear király-ban : „Legtöbbet tűr, ki tűr s szenved maga, De a lélek megbír bármily sokat, Ha búban lel osztályos társakat." (Lear III. felv. VI. szín) S milyen kimondhatatlanul súlyos csapás a megértő baráti szív után kutató lélek számára az, ha eredménytelen keresés után egyedül kell hordoznia a meg nem osztott fájdalom lelket-testet emésztő kínját vagy a meg nem felezett öröm nyomasztó terhét. Milyen megrázó szavakkal panaszkodik az egyik diák a jóbarátról írt őszinte beszámolójában : „Nekem a jó Isten nem adta meg azt a kegyelmet, hogy egy igazi jóbarátra akadhattam volna, akinek kitárhattam volna minden titkomat 1 Szinte kibírhatatlan néha, hogy valami fájdalmat, csalódást nem tudok senkinek elmondani, hogy így enyhítsem némileg fájdalmaimat. Ilyenkor szinte sírni tudnék egyedüllétemben. így van ez az örömöknél is. Szinte az öröm nagyságát is felülmúlja a fájdalom, hogy nem tudom megosztani örömömet." Ez emberi tulajdonság, a barátság érzelme alól maga az Üdvözítő sem vonta ki magát. Tudjuk a Szentírásból, hogy pl. tanítványai közül Szent Jánost jobban szerette, mint a többit : az utolsó vacsorán isteni Mestere, jóbarátja szívére hajthatta fejét, az Üdvözítő közvetlenül halála előtt az ő gondjaira bízta édesanyját. Az Ür Jézus példájával megszentelt jóbarátságnak az alapja a szeretet, mely azonban csak szeretetnek lehet jutalma. A barátság több szeretetet jelent, tehát nagyobb törekvést a jóra, leleményes önfeláldozást, önzetlenséget. Sohasem lesz annak jóbarátja, aki a barátságban csak érdekszövetséget lát; ez csak társas önzés, márpedig „az önzőnek nincs vigasztalása a földön." „Az