Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

A barátság. (Előadás az 1937. jan. 25-én tartott szülői értekezleten.) Sokszor hallani még- gondos szülők ajkáról is ezt a kijelentést : „En nem törődöm azzal, hogy kivel barátkozik a fiam, hiszen a barátság már igazán az ő legbensőbb, legegyénibb dolga. Talán nem is jó, ha beleavatkozom, hiszen a jóbarátját mindenki maga tudja legjobban megválasztani." Bizonyos, hogy van ebben az állításban némi igazság, mert a barátság valóban egyéni ügyünk. De ha megfontoljuk, hogy gyermekeink, fejlődő diákjaink nagyon is rászorulnak a szülők, nevelők tapasztalataira, segítő, támogató kezére, tanácsaira még a jóbarát megválasztásában is ; ha megértjük azt, hogy egyetlen jóbarát ronthat s teremthet nem száz világot, hanem ami még ennél is sokkal értékesebb : lerombolhatja vagy építheti társa lélekszentélyét, erkölcsi és lelkiéletét, akkor rá kell döbbennünk arra a nagy lelkiismeretbeli felelősségre, amely ezen a téren szülőre és nevelőre egyaránt nehezedik. Régi tapasztalati igazság, hogy minden ember, akár kicsiny, akár nagy, vágyódik a szeretet és a megértés után. A gyermeket általában kielégítik az élettelen játékszerek. Később azonban már nem elégszik meg ezekkel, mert fontos számára, hogy választ kapjon sok kérdésére és viszonzást kedveskedésére. Ilyenkor persze nagyon könnyen és nagyon hamar odaajándékozza szívét hasonlókorú társaknak. Ezek az első barátságok nem is szoktak mélyek és komolyak lenni. Hamar és könnyen összekoccanak a gyerekek, mert egyrészt telve vannak még önzéssel, amely a másik szeszélyeit nem igen nézi el, másrészt meg nem mély kapcsolatok azok, amelyek az ilyen kicsinyeket összefűzik. Ezért még az alsóbb osztályokban ís sokszor megtörténhetik, hogy valamelyik így dicsekszik el otthon barátaival : „Tudod, anyukám, nekem az osztályban három barátom van : a Jancsi számtanból, a Jóska földrajzból, a Miki pedig latinból a legjobb barátom . . Amint az idő múlik, és mind több és több olyan gondolat meg vágy ébred a gyermekben, amit nem szívesen közöl még a legjobban szeretett szülőkkel vagy más felnőttel sem, annál szükségesebbé válik számára a hasonlókorú barát. A serdülő gyermek életében eljön az idő, amikor már nem elégíti ki többé az édesanya legforróbb ölelése és csókja, sem az édesapa még oly gondos szeretete, elidegenedik testvéreitől, és egyre teljesebben nyitja meg szívét társai előtt ... A gyermek még nem tudja, hogy a barátaiban sokszor csalódik az ember, de az édesanyjában nem csalódik senki. Soha.