Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

III. Tudjuk, hogy a díszes, monumentális templomokba mindig szerettek temetkezni, legalább is az előkelőek. Itt ennek bizonysága a bal hajó apsisa táján az a sirbolti kőlap, amely a /űÁ7-család (Niczky-ág) hamvait takarja. (A főhajóba Karácsonyi és Haymann apátok temetkeztek.) A bal hajó végében a legutóbbi restaurációig Szűz Mária nagy barokk oltára állott, a főhajóban ugyancsak egy magas építményű barokk Szent kereszt-oltár. Kétségtelen, hogy az egész templom gyökeres restaurálása uralkodó gót-román jellegének érvényesülését kívánta. így került a két volt itteni mellékoltár (a még megemlítendő) Sz. Jakab-kápolnába. A főtemplomba építésük a stílusok közti kellő átmenet nélkül történt. A helyükbe került mostani Nagyasszonyoltár kő szobrával, a jobb hajóban a kicsiny Szentkereszt oltár, amelynek kereszten függő Krisztusa fején királyi koronát hord, és a főoltár is, igen szépek ugyan önmagukban, de az itteni nagy dimenziókhoz kicsinyeknek látszanak. Érdekes elgondolása lehetett a főoltár címének egy időben az, hogy az ablakokat elfödve, az apsis falára ábrázolták Sz. Györgyöt és az előtte álló oltár kellő magasságban csak egy egyszerű kősír-alakú oltár lehetett. Az Oltáriszentség őrzésére régente itt a baloldali falban volt hely (pastoforium.) A sekrestye több értékes tárggyal rendelkezik, köztük Batthyány Ignác 1761-ből való, magyar motívumú miseruhájával. A kóruson az orgona mögött és a tornyokban a régi kórus-padok nyomai láthatók. A tölgyfaajtó helyén mentek át a kolostorba. A kórus-lépcsőzet boltozatában (a legfelsőbb részben) egy befalazott (felhasznált) római kő látható, amely a Septimius Severus családnevét viseli. Savariából került ki e császár. A kórus padlásán visz át az út a bal toronyba, amelyből szép kilátás nyílik messze vidékre. A templom restaurálásáról kell még megemlékeznünk. Ennek tüzetes ismertetése hosszadalmas volna, a templom kiképzéséről, a restaurálásnál követett elvekről bőséges szakleírás olvasható Forster Gyula az Orsz. Műemlékek Bizottsága másodelnökének tollából a gr. Széchenyi Miklós dr.-féle monográfiában. (Ugyanott van közölve néhány oklevél 1331 -tol kezdve, azok, amelyek addig másutt még nem publikáltattak ; az összes adatok összegyűjtése a jövő feladata lehet.) Az újabb restaurálás 1896 őszén indult meg és 1904-ben szept. 18-án szentelték fel a megújított templomot. A régi anyagnak megfelelően szentmargitai (Sopron vm.) követ használtak. Ez időálló és jószínű. Talaját süttői (Esztergom vm.) márványkőlapokkal rakták ki. Kb. a templom egyharmadát építették át új anyagra, de így is felhasználtak kb. 600 vagon követ. Gondolhatjuk, mennyi lehet az egész építményben, mely külsőleg 38*5 m hosszú, 20*5 m széles, belsőleg 33"8xl6'5 m. A falak átlag 2—15 m-esek. A tornyok kb. 36 m-esek. A restaurálás már régóta sürgetett probléma volt. A megindult munkálatokhoz Stegmüller János (1855—1892. javadalmasa Jáknak) 12000 frtot hagyott. Ehhez gyűjtésből összejött több mint 25.000 frtnyi alap, gr.