Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

11 Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a barátság társas lény voltunkból, természetünkből folyó és az Ur Jézus példájával megszentelt önzetlen szereteten alapuló szövetség. Mivel egyrészt diákjainknál is szükségszerűen jelentkezik a jóbarát után való vágy, másrészt pedig az ő tapasztalatlanságuk sok lelki kárnak lehet a forrása, a szülőknek és nevelőknek lelkiismeretben kötelességük gyermeküket ellenőrizni és őket ezen a téren helyes tanácsokkal útbaigazítani. Ha már most azt kérdezzük: kivel barátkozzék tehát a diák, először is meg kell állapítanunk, hogy veszedelmes és meg nem engedhető a barátság az egészen romlott cimborákkal, azután a 4—5 évvel idősebbek ill. fiatalabbak és fiúk-leányok közt. Az igazi jóbarátnak 4 ismertetőjegye van : 1. vallásos, 2. hasonló vagy tökéletesebb jellemű, 3. még a hibákkal szemben is őszinte, 4. a bajban, nehézségekben is híven kitart, segít. Ezen az alapon igazi jóbarátot találhat a diák az Ur Jézusnak, szüleinek és az atyai jóbarátnak személyében vagy osztálytársai, cserkésztestvérei közt. Egyszóval : a diák igazi jóbarátja az, akinek a társasága nemesebbé, jobbá teszi. Mert nagyon helyesen mondja Széchenyi: „A szeretet (mely az önzetlen barátságnak is alapja) nem ront, hanem alkot." Tóth Ciprián. Felhasznált irodalom: 1. Dr. Csaba Margit: Amit a serdülő leánynak tudnia kell. Budapest 1932. 2. Gáspár Pál: Éljen a vakáció! 3. Nagy B.—Mattyasóvszky K. : Ami az ifjút naggyá teszi. . . Pannonhalma 1925. 4. Perlaky Lajos: A ma életművészete. 5. Dr. Révai József : Útravaló a vakációra. (Levelek az önnevelésről egy nagydiákhoz.) 6. Hardy Schiigen: Du und Er. 1929. (Coloma „Boy" c. regénye ebben van idézve.) Düsseldorf. 7. Sík—

Schütz: Imádságoskönyv VI. kiadás 1925. 8. Tóth Tihamér: Tiszta férfiúság. IX.—X. kiadás. 9. Tóth Tihamér : A jellemes ifjú.