Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935

n van. Ezzel az erővel ki kell ragadnunk, elismeréssel, szeretettel, érdeklődéssel fel kell szabadítanunk a felfedezett tehetséget és buzdításunkkal, műveltségünkkel, sőt anyagiakkal is erősítenünk kell azt, akit a magunk termésében mint rendkívülit észrevettünk. Liszt Ferenc az öreg mester, a Zeneművészeti Főiskola tanára és igazgatója hány szegénysorsú magyar fiút tanított ingyen, türelemmel^ hogy a magyar tehetség el ne kallódjék! Hiszen nem lehettek olyan szerencsések, mint ő, Liszt Adám kasznárnak kis Puczi fia, akit Pozsonyban, Sopronban zúgó tapsokkal lelkesít a közönség, akit Bécsben a kor legelső zenepedagógusa, Czerni nevel, akit 12 éves korában Beethoven egyik hangversenye után homlokon csókol s akit magyar mágnások ösztöndíjjal tovább képeztetnek, és akit csakhamar világhír protegál minden koncertdobogón. — Igen, Kedves Hallgatóim, nekünk magunknak kell azt, aki velünk egy test és egy lélek, szeretetünkkel, konok erőltetésünkkel, kényszerítő ünneplésünkkel naggyá tennünk, ha született tehetséggel van dolgunk ! Félre a nálunk túlsók gőgös egyéniséggel, a kishitűekkel ! Hát nem szomorú, hogy nem tudunk egy magyar tehetséget igazi nagysággá hitelesíteni ? Hát miért nem lehetne magyar ember az európai népek mestere, és hát miért engedjük meg, hogy mindig a turáni átok elnyűt panaszát zokogják a fülünkbe és azt, hogy kelletlenül megtűrt jövevények vagyunk itt a vén Duna medencéjében, ? Nézzetek Liszt Ferencre ! Az ő tüneményes karrierje a szalmazsuppos falusi házból magas ívben átmegy országhatárokon, mert felismerték és támogatták őt. Tanuljunk ettől a trónra emelt Liszt Ferenctől hazaszeretetet ! Mert ő tettekkel szerette ezt az országot. Sehol nem tagadta meg magyarságát, pedig eleinte csak magyar cigányt látott benne Páris népe. A zongoraművész Talberget legyőzte zongorajátékával és ezzel a magyar név a művésznemzetek nemességét nyerte el. — A pesti árvíz hírére pénzt küld haza. — Bár rajongója a szabadságnak, de 1848 után nem elégszik meg a duzzogó hazafisággal, hanem misét komponál I. Ferenc József megkoronázására és az esztergomi Bazilika felszentelésére. — Nem követi a külföldre került s hazájukat olyan könnyen elfelejtő művészek példáját. I. Ferenc József király kérésére, aki évi 4000 forintot utal ki magánpénztárából Liszt Ferencnek, hogy az év egy részét Budapesten töltse, nem fogadja el a nagy pénzösszegeket ígérő külföldi meghívásokat, hanem itthon dolgozik, pénzt gyűjt a Nemzeti Zenede létesítésére és szívesen felcseréli a dicsőség dobogóját az idegőrlő, magyar zeneművészeket nevelő zongoratanítás nehéz munkájával ! Liszt Ferenc lelki nagyságának titka az ő mélységes, rendíthetetlen Istenhite. Ez a csodálatos és különös ember mindig beretvaélen járt a szív és az ész erővonalai között. A falusi kis fiú megtanult imádkozni az asztalnál, térdre borult kis ágya előtt, lelkesedett a papi hivatásért, görcsösen kapaszkodott Istenbe, benne bízott szívének viharzása idején, a katolikus, hithű ember alázatával hajolt meg a római szentszék döntése előtt, mikor ez korlátot vont túltengő érzelmei elé. Rómában a papirendbe lép, felveszi az alsóbb rendeket, kanonok lett, reverendában járt, Hohenlohe bíboros barátja ; asszisztál Rómá-