Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935

s& br. Glaes Reinhold Rehbinder százados, br. Eugen Gerhard Beck-Friis főhadnagy, gróf Gösta Lewenhaupt kir. testőrhuszárhadnagy. Törökök : Muhlis Erkmenné földművelésügyi miniszter neje, Bedri Tahir Saman külügyminiszterhelyettes felesége, Atif Bayindir államtitkár és leánya Atife, Athol a Lótenyésztő' és Jockey Club vezértitkára, Anna Marie Halla követ leánya, Semiha Celai Meningilibörü országgyűlési képviselő leánya. Június 21. A hálaadó Te Deum istentisztelet után tartott évzáró ünnepélyünk számai : 1. Himnus, közének. 2. Igazgatói beszéd. 3. A VIII. o. tanulók az intézeti zászlót átadják a VII. o.-nak. 4. Jutalmak kiosztása. 5. S. E. Bach—Solymoss : Búcsúzó. Előadta a zene- és énekkar az igazgató vezetésével. Solymoss Vendel igazgató ünnepi beszéde a Liszt Ferenc hangversenyen 1936. május 24. Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Kilencven évvel ezelőtt ebben a régi városban, a Mulatónak nagytermében megjelent a 35 éves Liszt Ferenc, hogy a kőszegi zeneegylet javára néhány morzsát juttasson művészi erőinek, világhírének bőséges asztaláról. Leomló hosszú haja, szikrázó szeme, délceg termete, nevének varázsa lázba hozta a Jurisich-városnak zenéért rajongó közönségét, és a zongoravirtuóz, akit markáns és viharzó játékáért a zongoragyilkos nevével illettek, a hangszerhez ült, ujjait a billentyüsorra rakta, hogy a zengő húrok bűvös nyelvén szóljon a szívekhez. Ezt az eseményt a városháza tanácstermének Liszt Ferenc fényképe és aláírása is megörökítette, a város pedig díszpolgárának választotta meg a művészt. A képet megnagyította Somló Jenő tanár úr, hogy annál közvetlenebbül szólhasson hozzánk a magyar zenetitán lelke, hogy annál jobban megértsük a mai ünnep műsorának számai által az ötven éve meghalt földinknek, a szomszédos nyugatmagyarországi Doborján község szülöttének szavát. Mélyen tisztelt Hallgatóim ! A mai szép ünnepen úgy érzem, meg kell szólaltatnunk a nemzeti színek glóriájába emelkedett zeneköltőt. Merengő szemünk kérdésekkel ostromolja őt I Te nagy ember, Te, aki nagy idők ragyogó zsenije voltál, és Rómának, Párisnak, Weimarnak, Budapestnek, Európának egén tündöklő csillag gyanánt mutattál utat a művészetnek, mondd, milyen tanítást, milyen leckét adsz ma nekünk, hangok nagy tanárja? A Te teremtő és alkotó gesztusod új korszakot indított meg, mert szabadságot, új színeket adtál a muzsikának, és mi, akik írott malasztnál is kevesebb szabadsággal vesződünk és akik fakó színek közt éljük az örömtelen magyar jelent, mi Tetőled, a mestertől ma tanulni szeretnénk ! Azt mondod nekünk: Magyarok, becsüljétek meg a művészeket! — Különös, hogy mi magyarok nem tudtunk eddig naggyá tenni magyar művészt, hogy kibonthassa tehetségét! Közömbösségünkkel ^külföldre űzzük őt, hogy onnan visszahozza magával valamilyen nagy nemzet elismerésének márkáját. Pedig kultúrnemzet vagyunk, és a kultúrnép hitének hallatlan szuggesztív ereje