Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935
10 gesztív egyénisége lelkükben. Ne csodáljuk, hogy „művelt középosztályunk" olvasmányain, irodalmi igényein ez állapot nyomait látjuk csak meg, vagy egyáltalán nem érnek rá irodalommal foglalkozni. A másik ok a historismus, a tankönyv alapján végig kellett haladniok az irodalmi múltnak jóformán egész területét. Ekkora anyag elolvastatása, élménnyé tevése, fizikai képtelenség volt. Az irodalomtörténet tanulása csupán a kész ítéletek, megállapítások, adatok megjegyzésére szorítkozott. Kétségtelen, volt ennek is értéke, célja, amíg Beöthy Zsolt klasszikus tankönyve volt szinte egyetlen vezetőnk, stílus és bizonyos ítélő tehetség elsajátításában, de kérdés, hogy ezek a megállapítások alkalmasak e ma már irodalmi közműveltségünk alacsony színvonalának felemelésére. S^kan a munkaiskolától, a tanulók öntevékenységétől várják a javulást, de míg ez az idea valósággá lesz, addig még sok-sok nehézséget kell legyőznie (kislétszámű osztályok, az olvasmányanyag könnyen hozzáférhetősége, tankönyveink új felépítése stb.) Sokkal örvendetesebb jelenség az, hogy az újabb tanárnemzedék az egyetemeken már az irodalom továbbfejlesztett eredményeit ismerte meg, amely sok tekintetben újjáértékeli a multat. Nem kell félnünk, hogy ezen eszmék kárára válnak az iskolának, vagy az ifjúságnak ! Ha szükségesnek tartjuk, hogy a természettudományok legújabb vívmányait és felfedezéseit megismertessük tanulóinkkal, akkor nem szabad kimaradniok a középiskola anyagából a szellemtudományok újabb formáinak és megállapításainak sem! 1) Melyek azok az eszmék és elvek, melyekkel biztosíthatjuk azt, hogy a középiskolai irodalomtörténet ne maradjon csupán iskolai emléknek, hanem a felnőtt ember életének eleven, lüktető részévé váljék, mivel tudjuk biztosítani azt, hogy az irodalom ne legyen csupán a történelem „segédtudománya", hanem öncélú, önelvü rendszerzés, hogyan szélesítette ki tárgykörét, hogy az irodalmi jelenségeken túl a szellemi élet egyetemes története is megvilágosodjék általa, ezekre a kérdésekre keressük a feleletet. Egy dolgot azonban legelőször le kell szögeznünk. Nem akarjuk a mult tiszteletreméltó eszményeit lerombolni, csupán a hibákat meglátni a mult alkotásaiban. Hála és tisztelet a mult nagy alakjainak, akik megalapozták az irodalom történetét úgy, hogy szilárdan építhet reájuk a jelen s folytathatja munkájukat a jövő ! Ha irodalmunk módszer- és szemléletváltásának okait akarjuk kutatni, messze kell visszaszállnunk, a XVIII. századba. Tudjuk azt, hogy az irodalomtörténet — mint minden tudomány — e század óta egy hatalmas eszmére, a fejlődés gondolatára épít, mellyel a folytonosságot, a változások összefüggését kivánja megjelölni. Alapformája szerint kétféle fejlődést különböztetünk meg, szerves és szellemi fejlődést. Az első a jelenségek változását és összefüggését az élő szervezet, az organizmus alakulásának analógiájára fogja fel, ') Kerecsényi Dezső: Id. m. 11—13. 1.
