Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935

11 mely csírázik, növekszik, s vége a szükségszerű hanyatlás.

1) E kifejezések használatosak ma is az irodalomtörténeti köznyelvben s megkövültek irodalmunk korszakos felosztásában, mely tagadhatatlanul a német irodalomtörténetírók mintájára van felépítve. Toldy Ferenc is a németek két „Blűtezeit"-jének analógiájára, mintájára, két fejló'dést jelöl ki a magyar irodalom fejló'désében. De mivel az u. n. ókori és középkori irodalomból ily virágkort nem fejleszthetett, az újkori irod. dátumát kitolja az 1526. évre s a két korszakegységben,, amely 1526—1772-ig és 1772—1848-ig terjed, mindegyik kort három részre, az emelkedés, virágzás és hanyatlásra osztja. E felfogásmódot iparkodik azután elmélyíteni, megszilárdítani a mult század végén és századunk elején uralkodó szellemi irányzat a pozitivizmus, mely tudományelméleti következménye a racionalista-naturalista világnézetnek s létrejöttét a természettudományok XIX. századi hatalmas fellendülésének köszönheti. „Ezen irányzat a a tények szilárdságába, de egyúttal magányába is szigetelte el a tudományok feladatát s vele együtt a kutatás anyagát'"

2) A történetben — a fizikai erők működése mintájára — csupán külső tényeket, természeti törvényszerűséget látott, módszertana pedig semmi egyebet nem kivánt és nem engedett meg, mint a tényeket megállapító adatok minél bőségesebb felsorolását, puszta közlését, bizonyos témák szerinti, vagy kronologikus csoportosítását.

3) A szerves folytonosság, vagy alkati összefüggés helyett csupán a tények egymásmellé és egymásután állítására szorítkozhatott, a benső motívumokat s azt a folyamatot, mely életre hívta a történeti jelenségeket, nem kutatta s be kellett érnie a laza, külsőleges, pusztán kauzális összefüggés vázolásával s az események pragmatikus előadásával. A külső életrajz, a művek felsorolása, tárgyaik, tartalmuk elmondása, végül az elemzés, mely kimerült a hatások megállapításával, ez volt az irodalomtörténet előadási módja. Ha pedig a jelenségeket, az adatokat „rendszerbe" foglalta, egy kidolgozott skémára aggatták rá az adatokat, széttépve benső, természetes összefüggésüket.

4) Ki ne ismerne rá középiskolai tankönyveinkre s az irodalmi nevelésre, amelynek módszere, először elbeszéli a politikai események sorát, majd hozzácsap néhány adatot művelődési korképként. De ne legyünk igazságtalanok a pozitívizmussal szemben! Neki köszönheti tudományszakunk a forráskritikát, a szövegek filológiai "megállapítását, a tények pontos lerögzítését, melyekért csak hálás lehet az utókor, mert előkészítette azt az anyagot, amelyről semmi szellemtörténeti munka sem mondhat le. Végül a szerves fejlődés eszméje csak akkor érvényesíthető, amikor egyes ember, individuum monográfiáját öleli fel, vagy ha egy kollektiv') Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak. Minerva, 1927. évf. 84. 1. 2) Brisits Frigyes : Üj módszer és szemlélet a magyar irodalomtörténetben. Kat. Szemle, 1936. február. 111. 1. 3) Joó Tibor : Bevezetés a szellemtörténetbe. 1935. Franklin 9. 1. 4) Joó Tibor: Id. m. 47—48. 1.