Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1934

641 „Óh, kérve kérlek könyörülj ! — eseng Vénuszhoz — Nem az vagyok már, aki voltam Menj, ahová szerelmes ifjak Lágyan hízelegve híva-hívnak !" (Od. IV. 1.) Lelke már a nyugalomra vágyik. A jókedv és az öröm érzelemfodrait még végig engedi gyűrűzni lelkén, de a nagyobb érzelmi hullámokat már elnyomni törekszik. Békét és nyugalmat akar nemcsak lelkében, hanem környezetében is. Nem kell neki a zaj, a zür-zavaros városi forgalom ; független, egyszerű csendes ház, letompított hatású környezet lelkének vágya. Ilyen boldogság-vágy után csak természetes, hogy a boldogság-állapot kérdésének megoldásában a stoikus és epikureus tanokat követte : „Hagyd el Telephust, ne epekedj oly nagyon utána, Bűnösen a végtelenbe ne csapongjon vágyad!" (Od. IV. 11.) „Hogyha sóvár vágyad zabolázod, Tágasb lesz, meglásd, uraságod". (Od. II. 2.) „Tartsd féken szenvedélyed, mert ha te Nem fékezed meg, ő lesz kényurad". (Epist. I. 2.) Mindegyik idézet a stoikus boldogság gondolata, mert a stoikus boldogság-állapot egyik jellemző jegye az apáthia, az indulatoktól és szenvedélyektől való mentesség. Ez a teljes apáthia csak a bölcs emberben van meg, azért igazán boldog ember csak a bölcs ember. Ezt a gondolatot is megtaláljuk Horatiusnál : „... a derék s bölcs emberen kívül Mást boldognak ne vélj!" (Epist. I. 16.) Ilyen megzabolázott, nyugodt síkon mozgó lélek nem vágyakozik a gazdagság, a pompa, a dőzsölő éjjelek után, hanem megelégszik olyan környezettel, amely harmonikus lelkét nyugodtan hagyja. Horatius szebbnél-szebb gondolatokkal emeli ki a zaklatott élettől való hátrahúzódást, az egyszerűséget, az „éppen elég"-gel való megelégedést. „Boldog, ki üzletek gondjától távol él". (Epod. 2.) „Boldognak a dúst balgaság nevezni ; E nevet az méltóbban viseli, Ki ért ahhoz, mikép élvezze bölcsen, Mit a jóságos ég adott neki!" (Od. IV. 9.) Ilyen stoikus és epikureus gondolatok domborodnak ki élesebben Horatius boldogság-keresésében. Természetesen életében nem választhatjuk szét a stoikus és epikureus korszakot, mert a két filozófiai iskola eszméi Horatiusnál egymással átszőve jelennek meg. Ezt az átszövődést szépen mutatja egyik