Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1934

641 szatírája, amelyben egymás mellett találjuk a stoikus apáthiát és az epikureus férfi szinte fölényes világmegvetését, egyszerűség-szeretését és igénytelenségét : „Egyedül, amerre tetszik, járok és kelek, . . . majd hazamegyek.. . fehér kőasztalon Áll két pohár, meg egy mérőedény ; Ott áll egy olcsó keverő-vödör, Szűk-nyakú kanna, csésze saín-ágyagból. Aztán aludni mé'k s nem bánt a gond.. . így él az, ki ment a nyomorult Becsvágy nyomasztó zaklatásától. Bizton hiszem, hogy ekkép boldogabb lesz éltem, mintha dédapám, apám S nagybácsim quaestorságig vitte volna". (Sat. I. 6.) Végeredményben, ha Horatius egyéniségét is figyelembe vesszük, amelyik egyéniség „in amicitiis colendis ita stabilis et firmus ut levis et mutabilis in amoribus" és a költeményéből kiszedett gondolatokat hozzákapcsoljuk ehhez az egyéniséghez, azt mondhatjuk, hogy Horatius szerint a boldogság állapota a stoikus apáthiából, az epikureus ataraksziából tevődik össze, amelyet finoman fodroznak a letompított hedonista érzelmek is : „Hagyd üzletid hát, hagyd nyerészkedésed, Gondolj reá, hogy egyszer meghalunk Bohóság fűszerezze bölcsességed : Úgy hébe-hóba édes bomlanunk". (Od. IV. 12.) Jávor Fidél.