Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1932

5 érdemesnek hitt kisdiákot elhalmozták szeretetük és jóságuk ezer jelével. Külön köszönöm életem legragyogóbb örömét, az 1903-i római utat. A manudoktorságot s minden szíves figyelmét.. ." * * * Ha igaz az. hogy nem tud az szeretni és nem tud részvéttel lenni mások baja iránt, aki maga nem szenvedett, akkor az is igaz, hogy Krizosztom főapát űr azért volt érző meleg szívvel diákjai iránt, mert lelke gondoktól terhes diákéleten keresztül neveló'dött arra, hogy legyen érzéke a kis diákbánatokkal szemben. Alig volt neveló', aki jobban együtt tudott volna érezni szomorkodó diákjaival és együtt örvendeni az örvendező' tanítványokkal. E pontban szintén halljunk egy hiteles forrást. Hogyan jellemezte őt egyik diákja abban a levélben, melyet barátjának irt!?... „Tudod, kérlek, ha én azt mondanám, hogy a főapát úrért annak idején az egész osztály rajongott, akkor csak igen gyönge kifejezést használnék arra az érzésre, amely minket, diákjait, hozzá csatolt.. Valósággal az édesatyánk volt. Annyit tudott törődni a mi kis ügyes-bajos dolgainkkal, problémáinkkal, hogy szinte csodálatos. Csak ránk nézett s tudta, hogy valami bajunk van s „titkos" bánatunkon, ha tudott, mindig segített. Fiainak testi-lelki állapotával mindig tisztában volt s ez nem csoda, mert hiszen állandóan köztünk jáii:, meg-megállított bennünket, beszélgetett velünk, egyébként majdnem az egész osztálynak ő volt a lelkiatyja is. — Jellemző eset arra, hogy mennyire féltett minket : Pannonhalmán voltunk kirádulni három napra s ő három éjen át a szalmán feküdt velünk a földön, csakhogy éjjelenként végigjárhasson köztünk és a nyugtalan alvókat betakargathassa. Képzelheted, milyen nyugodt éjszakái lehettek, mikor néha háromszor is végigjárt egy éjjel soraink közt. Mint tanár, a megtestesült türelem volt, s amennyire a mi kis bandánk fegyelmetlensége megengedte» engedékeny és elnéző. Mennyire lelkendezett, milyen boldog volt, ha valamelyikünknél a legkisebb tehetségmegnyilatkozást tapasztalta. S a jobb magyar dolgozatokat büszkén mutogatta minden látogatójának. Mennyit tudnék mondani még róla. Gyenge a toll ereje ahhoz, hogy én általa kifejezhessem az iránta való érzelmeimet. Csak annyit mondhatok : minden feljebbvalónknak tisztelettel tartozunk, vele szemben azonban a legőszintébb fiúi szeretettel." * * * Kelemen Krizosztom ő méltóságára, mivel már diákkorában megtanult küzdeni és mint nevelő tudott szerető szívvel lenni a szenvedők iránt, főapáttá való kinevezésével az Úr Isten még több gondot és meg több szeretni való lelket bizott. Istenbe fogódzó lelke állni fogja a harcokat, mert tudja, Kiben bízik és hisszük, hogy arcán, am elyen annyi bánatkönny pergett le, egyre több örömkönny fog csillogni és a zsoltáros ujjongásával fogja majd az Isten kegyelmével elért eredmények láttán imádkozni : Qui seminant in lacrimis, in exultatione metent : Ki könnyeket vet, boldogságot arat. Minden jó bencésdiáknak ez legyen az imádsága a bencés iskolák kegyúra részére !