Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1932

4 tudást szívhattak volna magukba,' ha nem kellett volna a tanulásra legalkalmasabb éveket a kenyérkeresés keserves gondjai között eltölteniök. A kis Kelemen Feri gyermekkorát nem igen aranyozták be a gondtalan élet napsugarai. Gyakran ült a kis diák szemében egy-egy könnycsepp, amelyet a nélkülözés, a gondok, a megpróbáltatások buggyasztottak ki belőle. Már születésekor a bánat és a szomorúság várakoztak rá. Amikor a világba toppant, frissen hantolt, új sír volt a temetőben, amely alatt az édesapa pihent. Nem láthatta meg gyermekét, és Kelemen Feri sem láthatta, nem élvezhette soha az édesapai mosolyt. Az özvegy édesanyára négy gyermek nevelésének a gondja szakadt. Sok-sok anyagi nehézség árán, de 1897-ben elvégezte a kis Feri az V. elemit. Az egész osztályban egymaga kapott kitűnő bizonyítványt. Ilyen tanulót gimnáziumba kellett adni. Sikerült is bejutnia a keszthelyi premontreiek híres iskolájába. A továbbtanulás újabb aggasztó gondokat jelentett. A nélkülözés, a gond, a küzdelem voltak elválaszthatatlan kísérői a szegény diáknak. A Keszthelyen töltött diákéveket legjobban jellemzik azok a sorok, amelyekkel Burány Gergely dr., az akkori igazgató ajánlotta a VI. osztályos Kelemen Ferencet, aki mindig színjeles diák volt, a pannonhalmi noviciusok közé való felvételre. így szólt az ajánló levél : „Egészséges, habár kissé gyönge szervezetű. Szorgalmas, bár nagyon el van foglalva más tanulók tanításával. Igen szerény, vallásos, állandóan jóviseletű. Azon házaknál, amelyekben tanít, nagyon kedvelik. Mint teljesen vagyontalannak, sokat kellett kiállania. A segítőegyesülettől és hercegprimási alapítványból szálláspénzt, ruhasegélyt kapott, egyéb kiadásait tanítási keresményéből fedezte. A premontrei rend a zarándok tanulókkal húsvétkor Rómába küldötte. Visszatértekor igazgatójának és tanárainak egy-egy érmet vagy képet ajánlott fel emlékül. Ez a gyöngédsége gondolkodását általánosságban is jellemzi." A hála tüze még évtizedek multán is melegen lobogott Krizosztom főapát úr szívében. Bizonyítja az a levél, amelyet főapáti koadjutorrá való kinevezésekor közösen írt Sárközy Pál pannonhalmi perjellel Berkes Ottó főigazgatónak, a keszthelyi gimnázium jelenlegi igazgatójának. „Szeretett Méltóságos Uram ! Ma, midőn két keszthelyi diák veszi kezébe — hisszük, Isten végzéséből — a magyar kultúra bölcsőjét ringató, ősi Szent Benedek-rend kormányzását, meghatott lélekkel tekintünk a keszthelyi gimnázium felé. E szép és nemes intézetben annyi tudással és szeretettel, annyi úri tapintattal neveltek és oktattak bennünket ! Hálás kegyelettel őrizzük minden elhúnyt kedves tanárunk emlékét, ragaszkodó hűséggel és igaz szeretettel köszöntjük Méltóságoddal élén a jelenlegi tanári kart. Naponként imádságos áhitattal gondolunk a csornai sírbolt életében egyszerű, de bölcs és nagy halottjára, Burány Gergely dr.-ra. Szíves szeretetüket kérjük a jövőben is, egykori hálás fiaik : Pannonhalma, 1929. IX. 30. Kelemen Krizosztom a pannonhalmi főapát koadjutora, Dr. Sárközy Pál, főmonostori perjel. Utóirat. Nekem még külön mondanivalóm is van. Köszönöm, hogy soha személyválogatást nem tapasztaltam diákkoromban. Illetőleg igen, annyiban, hogy az