Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1932

21 nevelőnek a türelmes szeretetről, a diákoknak a nevelőtanárokat megillető odaadó bizalomról beszélt. Bizonyára voltak, akiknek nem hiába beszélt. A tavaly megkezdett „sentire cum Ecclesia" liturgikus szellemre való nevelést igyekeztünk tovább folytatni a Liturgikus Naptár kiegészítésével, amelyet az intézeti hittanár irányítása mellett Somló Jenő rajztanár végzett finom művészi érzékkel. Ugyancsak ennek az Egyházzal élni tudó szellemnek elmélyítését célozta misehallgatási módunk, amely szerint a közösen énekelt strófák közé beiktattuk a napi misének jelentőségét ismertető elmélkedésszerű leírást, majd az introitusnak, az orationak, lectionak, felajánló és áldozási imádságoknak, végül az áldásimádságnak elmondását. Az imádkozás mindig egy megfelelő hangú és lelkületű nyolcadikas tisztje volt. A szerzetes iskolákban szokásos vallásgyakorlatokat az idén is mind megtartottuk. Az iskolai év első és utolsó heteiben hétköznap is volt kötelező szentmise a kápolnává alakítható díszteremben. Az év többi részében szintén volt megállapított időben diákmise, amelyen a megjelenés tetszőleges volt és amelyet diákjaink szorgalmasan látogattak. A rendi rendtartás értelmében egy-egy szentmisét ajánlottunk fel a Rendért, az elhunyt tanárokért s tanítványokért, a bencés öregdiákokért, a meghalt és élő jótevőkért, az intézet egykori igazgatójáért, Mázy Engelbert dr.-ért. Az idei lelkigyakorlatot Bánhegyi Jób dr. pannonhalmi főiskolai tanár vezette. Hogy nagyon megtalálta a hangot az ifjúság szívéhez, bizonyítja az a tény, hogy a lelkigyakorlat alatt és után igen sokan mentek hozzá töredelmes bűnbánattal lélektisztító és új lelkületet adó őszinte szentgyónás végzésére. 6. Kegyeletre való nevelés. A kegyelet érzésének ápolására két szomorú alkalom kínálkozott az idei iskolai év folyamán. Az egyik az intézet egykori igazgatójának Mázy Engelbert dr.-nak halálesete volt. Kőszegen még sokáig fog élni a mindig nemesszándékú nevelőnek az emléke és a fáradhatatlan buzgó papnak a szeretete. A diákság az intézet egyik megalapítóját megillető kegyeletes megemlékezéssel és szentmisével áldozott a volt igazgató emlékének. A másik szomorú alkalmat Apponyi Albert grófnak a halála nyújtotta, aki szintén egyik alapítója volt új intézetünknek. Az általános nemzeti gyászon kívül a kőszegi gimnáziumnak tehát még külön volt oka gyászolni. A pótolhatatlan nagy embernek érdemeit méltató körözvénnyel és gyászmisével róttuk le a kegyelet adóját. 7. Hazafias nevelés. Iskolánk valamikor kedves gimnáziuma volt a környező derék német és horvát községek magasabb műveltségre vágyó fiainak és nagy számban jöttek a német és horvát anyanyelvű tanulók, akik aztán értékei lettek a magyar intelligenciának. Mióta Nyugatvidék megszállott terület lett, iskolánk mellett magyar területen már csak néhány villa következik, majd a hegykoszorú, melynek erdeiben, mint a magyar életet fojtogató kígyó teke-