Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1932

I. Iskolánk múltja Kisvárosunk valódi iskolaváros. Nincs az országban még egy 9000 lakosú város, mely a fiúk számára gimnáziummal és reállal, tanítóképzővel és polgári iskolával, a leányok számára liceummal és tanítónőképzővel, polgárival dicsekedhetnék és ezek mellett és keretében a vasutasárvaházon kívül 4 fiú- és 2 leányinternátussal. És méltán. A bájos, erdőborította hegykoszorú, mely a várost övezi, a test számára, az a körülmény pedig, hogy a világ zajos forgalmától félre esik, a lélek számára a legegészségesebb környezetet teremti meg az ifjúság részére. Már a nagy Pázmány Péter foglalkozik a tervvel, hogy Kőszegre jezsuitákat telepít. Tervét azonban csak Széchenyi György, a kalocsai érsek, aki akkoriban a győri egyházmegyét is kormányozta, valósította meg. 1675-ben telepítette le városunkban a jezsuitákat, hogy az ifjúságot az egyház és a haza javára neveljék. Ettől fogva iskolánk történetében 4 korszak váltotta fel egymást : a jezsuita-kor (1677—1773), az átmeneti-kor (1773 -1777), a piarista-kor (1777 — 1815), a bencés kor (1815—). A jezsuiták érdeme, hogy az úttörés nagy munkáját elvégezték. 1677— 1680-ig felépül a collegium, (rendház és vele kapcsolatos iskola) melynek fenntartásáról az alapító kalocsai érsek 50.000 forintos adományával, melyet utóbb 60.000 re emelt, fejedelmi bőkezűséggel gondoskodott. Az első előadások 1677. nov. havában folytak le; mintegy 180 volt az első növendékek száma. 1691., 1692. években a gimnázium 6 osztályúvá bővült. Nagy segítséget nyert az intézet az 1747-ben alakult Kelcz-féle (később Kelcz-Adelffy) árvaházban, az első magyarországi ilynemű intézetben, mely mint fiúinternátus ma is a gimnázium hűséges segítőtársa. A közel száz év alatt, melyet a jezsuiták rendünk eltörléséig városunkban töltöttek, az iskolai élet nyugodt folyását többször zavarták meg súlyos körülmények. Háromszor égett le a székház és a gimnázium : 1700., 1710., 1720. Thököly és Rákóczi felkelései alatt az atyáknak menekülniök is kellett. Bizony, olykor egy-két évig is szünetelt a tanítás. Az átmeneti korban pangott az intézet. Egy-két volt jezsuita, világi pap alig tudta feladatát végezni. Az egész város fellélekzett, midőn a gimnázium volt jeles növendéke, Niczky Kristóf gróf akkori főigazgató, kieszközli, hogy a piaristák jöjjenek az elhagyott intézetbe. Legnagyobb érdemük az, hogy a régi, szűknek bizonyult iskolaépületet átalakítják. 1815-ben a visszaállítási oklevél értelmében a bencésrend lép nagy elődeinek nyomdokába. Ez időtől fogva az iskola sok és fontos változáson megy