Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1932

m Uj iskolánk 25 éves jubileumán. 25 év egy intézmény életében nem hosszú idő. Még- inkább eltörpül ez a negyedszázad, ha egy 2000 éves egyház és egy 1000 éves ország perspektívájába állítjuk bele. Ha azonban ez a 25 éves intézmény egy 250 éves múltra támaszkodó fundamentumra épül fel, ha folytatása, betetőzése egy céltudatos, kemény munkának, akkor erről a 25 éves kilátóról is legalább meg kell sejteni fölöttünk az isteni gondviselés végtelen egét, mindennek a rendeltetésszerűségét és meg kell látni körülöttünk az Isten örök gondolatait: az Egyház és a haza évezredekbe belevesző birodalmát. Nem puszta véletlenség volt, hogy a pogány magyar 1000 évvel ezelőtt a Duna-Tisza között éppen Szt. Benedek fiaival találkozott. Isteni rendeltetése lett ennek a nemzetnek, amelynek Szent István volt az első prófétája, de talán Apponyi még nem az utolsó, hogy a keresztény nyugat védőfala legyen. Isteni rendeltetése volt még külön ennek a városnak, hogy saját testével és várával maga is a nyugat bástyája legyen. Talán, mert ennek a rendeltetésünknek egészen megfeleltünk, azért akadt meg éppen városunkon egy világrészekbe és a jövőbe is belelátó szem és talán ezért támadt fel a nagy Pázmány Péterben először a kőszegi gimnázium terve. Már 1626-ban. A becsülettel kiszolgált régi katonai vár helyébe a változott időknek megfelelő új várra volt szükség. Kultúrbástya kellett a magyar határ szélén, amely a széles, páncélos mell helyett a magas gondolatoktól domború homlokát és nemes eszmékkel telített szívét feszítse szembe új veszedelmekkel. A nagy gondolatot csak 1677-ben valósította meg gróf Széchenyi György győri püspök 60.000 forintos alapítványa. Ez évben már meg is kezdődött a protestáns tanácsú város heves ellenzése ellenére 180 diákkal a tanítás, bár a kollégium csak 1680-ra készült el. A jezsuita tanároknak azonban már 1683-ban menekülniök kellett Tököly csapatai elől. 1700-ban már tűzvész pusztította el az iskolát, mely 1710-ben ismét elhamvadt és 1720-ban újra teljesen leégett. 1773-ban az eltörölt jezsuita rend helyébe a piaristák léptek, akiket 1816-ban Szent Benedek fiai váltottak fel. Csupa hősiesség, lendület és erő, kemény, sokszor élőiről kezdődő munka, törhetetlenjhit, küldetésszerű magabízás és el nem fogyó kitartás töltötte ki