Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1932

13 ezeket a századokat, amelyekben a hivatalos város ellenzése ellenére is kitűzték itt a kultúra zászlaját az Egyház áldozatos fiai és a kitűzött zászló tűzvészeken, elemi csapásokon, felülről és alulról bekövetkezett nyilt és alattomos támadásokon keresztül is mindig átmentették és mindig diadalra vitték, mert mindig akadtak az Egyháznak — hiszen ezért is örök — olyan fiai, akik a halálra sebzett zászlótartó kezéből kivették a zászlót és vitték tovább lankadatlanul, mindig csak előre. Hát nem fölséges, megkapó és felemelő, mozgalmas történelmi kép tárul már itt annak a szeme elé, aki látni akar, látni tud és látni mer ! ? Lehetett-e ily munka után az eredmény is más, minthogy ennek a városnak 1677-ben még ellenkező polgárságából a keresztény kultúrának ugyanolyan erős vára lett, mint amilyennek 1532-ben a törökökkel szemben bizonyult; hogy a kis gimnázium lett szülője Kőszegnek, mint iskolavárosnak ; mint a keresztény magyar kultúra legerősebb határbástyájának, amelyből úgy fakadtak az iskolák, mint ahogyan hegyeink között egy bőséges forrásból fakad a Hétforrás hétfelé osztott vize, amelynek eredeti tartalma és célja mégis egy marad, amíg életadó ereivel kristálytisztán fut végig medrében örök és üdítő vízében, folyásában mégis mindig új és friss útjain. S nem természetes-e, hogy magasabb kultúrájának ezt az alapját : az 1848-ig hatosztályos azután négyosztályos gimnáziumot az első alkalommal, már 1888-ban — amikor a Szent Benedek-rend zalaapáti birtokát egy főgimnázium fenntartásának kötelezettségével kapta vissza — a város képviselőtestülete egyhangúlag fejleszteni kívánta ; amikor is Pados Gábor indítványára lelkes egyértelműséggel azonnal — most már felekezeti és osztálykülönbség nélkül — kész lett volna a főgimnázium felépítésére. A nagy lelkesedéssel fogadott első terv nem sikerült, mert a magyar kormánynak akkor még inkább kell a zalaapáti birtok 20.000 frt-os jövedelme, mint egy befejezetten kiépített kultúrvár Kőszegen. A gondolat azonban szívósan élt tovább. Jó talajba esett a magja. — 1894-ben Vidt Géza a királynapok emlékére kívánta felépíttetni a főgimnáziumot. Ez a terv azonban a budapesti főgimnázium felbukkanásán szenvedett hajótörést. De a gondolatot nem lehet megölni. A magyar haza ezeréves fennállásának emlékére 1895. május 10-én Szovják Hugó t. ügyész, h. polgármester elnöklete alatt, ennek indítványára a képviselőtestület egyhangúlag 100.000 forintot szavazott meg „a nagy ünnep legméltóbb megülésére, önmegtiszteltetésünkre és tanulságul a jövő nemzedéknek/ Szovják Hugó ünnepi beszéde szerint : „A múltért hálát adva, a jövendőnek örvendve, kötelességünk azon vérrel szerzett örökséget, melyet őseink reánk hagytak, nemcsak megőrizni és megtartani, hanem gyarapítani. Kötelességünk a hazát szeretni, alkotmányunkat megvédeni, azon hazafias küzdelmet, mely városunk lakosságát mindig kitüntette és amelynek dicső, emlékezetes múltját köszöni, fejleszteni, a békés egyetértést s az egymás iránti